Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream - Page 2






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
6
4
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
7
Katonák
1
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
5
2



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Dr. Shazan O'Berin
Today at 10:49 am

Írta  Dr. Shazan O'Berin
Yesterday at 6:15 pm

Írta  Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:20 pm

Írta  Skylar Brooks
Pént. Aug. 24, 2018 10:59 pm

Írta  Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 12:21 pm

Írta  Seth O'Brien
Hétf. Júl. 09, 2018 8:27 pm

Írta  Vendég
Hétf. Júl. 09, 2018 9:19 am

Írta  Ethan Palmer
Vas. Júl. 08, 2018 10:02 pm

Írta  Asha Devereux
Vas. Júl. 08, 2018 9:17 pm

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Pént. Szept. 21, 2018 11:11 pm

Shazan & Dommiel

You And Me


Tetszetős megnyilvánulása, mi szerint valóban egy sötét démon lappang törékenynek tűnő testében, széles mosolyt csal arcomra.
 - Még mit nem. Eszemágában sincs közbelépni. Kényelembe helyezve élvezni a látványt, hogy olyasmit láthatok belőled, mit talán csak az, ki általad lehelli lelkét. Bolond lennék megnyugtatni. Ha a lélek feszeng, perszeli a düh égető lángja, hagyni kell, hogy elpusztítson mindent, hogy aztán a hátrahagyott hamu békét hozhasson. - mosolyogtam szélesen, bár be kell valljam, nem tudom elképzelni miképp lehetne kihozni sodrából, s miképp viselkedne akkor. Ez épp eléggé felcsigáz, hogy egyszer kipróbáljam, meddig mehetek el. Visszafogom magam, pedig szívesen cirógatnám meg nyelvemmel csókra született, kívánatos ajkait. Most még nem engedek a kísértésnek, mert tudom, hamarosan beérik a piros gyümölcsünk, s akkor aztán nem lesz menekvés, nem lesz megállj.

 - Ez azt hiszem még számomra is teljesen ismeretlen terep, ám tartok tőle, hogyha egyszer bekövetkezik, az csak is általad következhet be. Mondjuk köszönés nélkül megszöksz, vagy lemondod egy kellemes programunk. Azt hiszem akkor igazán mély nyomott hagynál bennem, s bár biztosan erős haragot fogok érezni, talán meg is sértődöm, de tudd, hogy a büntetést követőem, mindig szemet hunyok majd az ilyen bűntetteid felett. - somolyogtam, mert ugyan remélem, hogy ilyesmire sosem lesz alkalom, előszeretettel játszom majd vele és ismerkedem meg fájdalom küszöbe határaival, ha csak szexről is legyen szó. Legszívesebben már most is kipróbálnék rajta egy s mást, de nem teszem. Nem tehetem. Hiszen Ő számomra most is egy felbecsülhetetlen kincs, amiből nincs több a világon, s amit, akit, csak magamnak akarok, míg élek.
 - Nos, minden bizonnyal meghoznánk az étvágyát. De eltudnám képzelni azt is, hogy míg ő zavartan fordulna sarkon, én rajtad szolgálnám fel az ételt. Mindig is érdekelt milyen lehet, így étkezni, s most végre alanyom is lesz a kísérlethez jómagad személyében. - pillantok ajkairól sötét, fénylő íriszeibe vágyakozva, mind arra, mi benne rejlik.
Szakmaiság egyből megcsillan huncut szemeiben, ahogy állát aprón megemeli s belekezd az elemzésem kifejtésébe. Újfent széles mosoly ül ki arcomra, tagadhatatlan mesteri logikája, meglátásai, különlegessége. Előtte nem titkolhatom igazvalóm, és ez borzasztóan izgalmasan hat az egészre.
 - Lesz mit ajándékba kapsz, s lesz, amiért keményen kell küzdened. De ugyanakkor, ügyelek majd rá, hogy kíváncsiságod sosem lankadjon, sosem érezzem rajtad, hogy már nem érdekellek. Én úgy szintén küzdeni fogok érted. - válaszolom sejtelmes mosollyal, már alig bírva a bőrömben, hogy megismerhessük egymás igazán sötét oldalát.
Kissé gyermeteg izgatottsága valamelyest rám is átszáll, s hasonló izgalommal válaszolok.
 - Biztos vagyok benne! Már csak miattad is. Szerintem Ő épp úgy lelkes érdeklődést mutat majd irántad, mint Te iránta. Csak ne tegyetek majd féltékennyé. - válaszolom egy huncutabb mosoly kíséretében. Nem mintha bármilyen eshetőséget adnék ilyesmire, ha fejükbe vennék is, ha Shazan fejébe is venné, csakhogy kihozzon a sodromból. Biztos vagyok benne, hogy kifogja játszani eme kártyáját is, pusztán kíváncsiságból. Erre azért majd nem árt felkészülnöm.
Forró játékunkban végre elérkezik az igazi harc, a testünk akaratlan remegése, izmainak gyakori megfeszülése. Mikor beléhatolok, mélyre szándékozom jutni, s ezzel elég tételt véve rajta, magaménak tudva egészét. Egyik kezem legalább egyszer, ha nem többször, végig siklik óvatosan gerince mentén, míg másikkal derekát markolom, el ne szökhessen. Nem küzdök ellene, átadom magam ennek a bódító s egyszerre izgató érzésnek, ahogy mozgásba lendülök, s minden mozzanatnál végigfut a hideg a hátamon. Érzem eleinte milyen szűken vagyok odabenn és ennél aligha lehetne jobb. A hangja mégis fokozza mindezt. Alsó ajkam beharapva élvezem nyögésének mély dallamát, mely zene füleimnek. Kezem lassan végig vándorol rajta, ismét derekán megállapodva, hogy keményebb lökésekkel váltsam fel az eddigieket. Olyan erősen, hogy testünk hangos csattogása hallatszik, ahányszor csak "döfök" rajta. Parancsára vagy épp halk kérlelésére, belemélyesztem körmeim bőrébe, éppen csak annyira, hogy jobban foghassam, míg a tempón nem is gyorsítok, de fokozom a lökések erejét, annyira, hogy az ágy is halk nyikorgásba kezdjen. Érzem, ahogy a többszöri mozdulatokban kezdett kissé tágulni, de még messze volt tőle, igazán messze. Nagyobb lökéseimmel azonban ismét fel kellett hagynom, hogy finomabb, hullámzóbb mozdulatokkal járhassak benne, mikor fejébe veszi, hogy hátra fordul. Cseppet sem bánom, ajkaim épp úgy éhezik övéit, mint lüktető férfiasságom a szűk, forró barlangját. Kellene, de már meg sem lep merészsége. Éppen csak megrezzen arcizmom, ahogy elvadultságával vérem veszi, s bevallom ez még bennem is fokozza a már fokozhatatlant. Nem hagyom ki eme alkalmat sem, hogy egyik kezemmel körmei cirógató kalandútra keljen köldöke aljától, egészen a kulccsontjáit, élvezve a legapróbb vonalait, izmainak keménységét, bőrének finom tapintását. Ám ezúttal másik kezem is bevetem, mi rá siklik férfiasságára és alapos kényeztetésben részesíti, legalábbis, míg el nem érünk a csókig. Az előzőktől hangosan szuszogva, türelmetlenül esek ajkainak, nem félve, hogy összekenem. Vadul falom őket, olykor bele-bele harapva, de sosem annyira, hogy vérét vegyem. Vörös ködben úszkáló tekintettel nézem, ahogy elválik tőlem és ezúttal meg is fordul, aminek következtében még őt vágyó merevségem egyszerűen kicsúszik belőle. Rabjának érzem magam, noha minden pillanatban neki esnék.
Ismét hergelésre adja fejét, s ezúttal sem finomkodik a módszereivel. Alsó ajkam sarkában még mindig ott az elkent friss vérem. Még csuklóm erős szorítását is szexuális élvezetnek tulajdonítom, ami jelenleg teljesen az elmémre ült. Egy pár pillanatra megadóan döntöm hátra ismét fejem, hogy behunyt szemekkel, nyitott ajkakkal és mélyről jövő, dorombolásszerű nyögésekkel adjam tudtára, mennyire a hatalmába kerített. Ettől aztán ajkaim csakhamar kiszáradnak, ahogy torkom is, így lassan visszahajtom fejem, s egyúttal szemeim is felnyitom, hogy rá nézhessek. Nem bánnám, ha nem hagyna fel a jelenlegi játékával, de nem állom meg, hogy ne essek a nyakának, mint egy vérre éhes vámpír. Szabad kezemmel hamar meglazítom nyakörvét arra az időre, míg puha bőrének esek. Nagyokat harapok, néha még fel is morranok, mintha pusztán a megfelelő helyet keresném, hogy belemélyeszthessem fogaim. Nem sokkal a füle alatti részen vetem rá magam a nyakára, hogy belemélyesztve fogaim bőrébe, felületi sérülést okozzak. Nem nagyot, éppen csak elmerülnek fogaim és hogy elősegítsem azokat a cseppeket, meg is szivogatom kicsit, ettől aztán az állam is összekenem, és amint vérének íze megmérgezi elmém, felelevenítve a nyers emberi hús sajátos zamatát, ismét ráharapok, apró marcangolásba kezdve, de csak annyira, mintha kissé felhorzsolná a térdét egy esés következtében. Nehéz megállni, nehéz nem átadni magam eme vágyott élvezetnek. De sosem bocsájtanám meg magamnak, ha emiatt baja esne neki. Mire észheztérek, szabad kezemmel már a haját tépem, hogy ne emelhesse vissza fejét, és nekem is kényelmes lakomát okozhasson vele. Ritkán engedhetem meg magamnak ezt az állatiasságot, mert noha földöntúli élvezeteket rejt, túl mocskos, túl sok vele a munka, túl kockázatos. Nem szívom el az összes életerejét, jó, ha egy evőkanálnyit tudhatok magaménak, többségében azt is az arcomon, még az orrom is olyan lett kissé. Ha csak nem vérzékeny aggodalom nincs ok. Legalábbis az elvérzését illetően. Nem tudom kaptam e lehetőséget rá, de ha igen, kiszabadítottam szorításából csuklóm, és ha még nem engedte el, úgy levettem magamról másik kezét, hogy hanyatt lökhessek rajta, jómagam pedig lábai közé fúrva, türelmetlenül keressem a jussom az ő lábai közt. Ráfogva magamra, nem is kellett annyit nyomozni, egy kis előzetes simogatás után vissza is hatoltam belé, hogy aztán egy megkönnyebbült sóhajjal egyik kezem dereka alá csúsztathassam és finom vonaglásba kezdhessek, míg arcához hajolva újabb csókokat lophassak, mint aki attól fél, hamarosan itt a vége és utána örökké búcsút kell mondani minden örömnek, amit eddig kapott. Mocskos csókokkal ajándékoztam immáron a vérünk keverékével színezve az ő ajkait, olykor belenyögve. De nem álltam meg, hogy néha ne furakodjak szemtelenül a nyaka fémes illatót árasztó oldalához és ne szivogassam meg újra s újra. A vére akár a kábítószer, s én a rabjává váltam. Hogy ne akarjon elszakítani tőle vagy épp eltereljem figyelmét mohóságom, szabad kezemmel az Ő merevségére fogtam és kezdtem erős kényeztetésébe. Nem tudtam megállni, hogy néha ne harapjak újabbat bőrébe, de immáron már nem okoztam több vérontó sérülést. Ha percekkel később mégis leakart szedni, vagy láttam mozdulni kezét, elvettem kezem a dereka alól, hogy összekulcsolhassam övével az ágyra szegezve ezzel is.
Ám mind ez sem tartott sokáig, mert éreztem, hogy nem bírom tovább, nem tudtam hova tartani magam, így egy utolsó gyors tempót diktálva, végül homlokom az övének döntve, összeszorított szemekkel, egy erőteljesebb nyögés kíséretében, s persze megfeszült izmokkal adtam meg magam és töltöttem meg magommal. Annyira a vére bódító hatása alá kerültem hosszas percekre, hogy a kimaradt idő alatt nem is tudtam, ő közben már elment e - ha csak nem most velem együtt egy időben - vagy még szüksége van némi löketre.


| music: Or Nah |  nyál  | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Szomb. Okt. 06, 2018 4:30 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."


+18

Dommiel szavai és sötét tekintete erősen tükrözi számomra a beteges kisajátítást, még ha ezt édes mosolyával is próbálja leplezni. Látom, ahogy minden porcikámat a sajátjának akarja tudni, ez a tény pedig oly' mértékű forrósággal tölt el, melyet még soha nem éreztem. Többször volt szenvedélyes éjszakám hölgyeménnyel, de én kis naiv csak ilyen romantikus jelzőket próbáltam ráhúzni az amúgy unalmas együttlétekre. Nehezen fogadtam el, hogy az egyszerű szükségletkielégítésnél valahogy nem vagyok képes többet érezni. Sosem öntött el az érzéki forróság, sosem volt görcsben a gyomrom, s egy találkozókor sem éreztem még izgalmat. Dommiel pedig úgy robbant bele az életembe, mint egy mindent elpusztító meteor. Ő is elpusztított valamit; az eddigi világomat, hogy a hamvaiból együtt építhessünk valami igazán sötét, szenvedélyes, és alvilági birodalmat.
- Hát kinéznéd belőlem, hogy lemondanám egy randevúnkat? Bár, a büntetés miatt talán egyszer megpróbálkozok vele... Ám ne csodálkozz, ha véletlenül élvezni fogom minden pillanatát. - vigyorgok felé kacéran, miközben gondolataimon egy igazán vad és agresszív szex gondolata suhan át, melybe megint csak beleborzongok. A közelében most nagyon nehezen tudok másra koncentrálni, hiszen minden pillanatban ajkaimon akarom érezni bőrét, s beszívni illatát. Hogy ne érezhetnék ekkora vágyat a Tökéletesség iránt?
- Ez esetben mást is meg kell kóstolnod az ételek mellett... - lépek hozzá közelebb, s érzékien simítok végig nadrágján. kitapintva ujjaimmal férfiasságát. Majd megfordulok, s közelebb tolom hozzá hátsó felem, majd kezeit megragadva hasamra simítom őket. A hideg futkos a hátamon a szavai miatt, s egyre jobban el akarok merülni abban a gomolygó sötétségben, mely körbelengi Őt.
- Már az első pillantásoddal magadhoz láncoltál. Már akkor éreztem, hogy még ha akarnám se engednél el... - kicsit lejjebb tolom kezeit, mire egy halk sóhaj szökik szavaim mélyére. Azt akarom, hogy büntessen meg, hogy húzzon le mélyre, hogy csináljon velem azt, amit csak az őrült fantáziája kíván... Fájdalom, szenvedés? Ez mind olyan, mely lételemem jelentheti a szenvedély mocsarában.
Vérének édes íze a számban olyan, mintha lelkének egy kicsiny darabkáját kóstolnám, ez pedig annyira elveszi az eszem, hogy mohón harapok bele újra, de most már nem fájdalmasan, csak épp annyira, hogy fogaim enyhe szorításával még egy apró cseppet kényszerítsek ki belőle. Nyelvem vadul szökik át szájába, s mikor kezét megérzem magamon, erősen nyögök bele a csókba, egy pillanatra ajkaim meg is állnak a mozdulattal, kicsit elválnak egymástól, s szememet összeszorítva élvezem ujjainak buja táncát. Ha nem állna le hamarosan, akkor egy perc sem kellene, s már úsznék a gyönyörben, de nem, még visszatartom, még érlelem, csak egy kicsit még... Imádok játszadozni vele s hergelni, s mikor hátradönti fejét, én érzékien nyalom végig nyakát, hogy egy apró csókban állapodjak meg az állánál. Lassan simítok végig mellkasán, enyhén cirógatva bőrét, mellbimbójába pedig finoman belekarmolok. Az íze bódító, s nehezen is állom meg, hogy ne bukjak megint odalentre, sőt, ha nem támadna le, most minden bizonnyal jó mélyre bújna férfiassága a számban. Ám most nem így történik, s fogai oly hirtelenséggel marnak belém, hogy kéjes nyögés hagyja el ajkaim, s pár pillanatra teljesen lefagyok. Testem mintha egészen megadná magát, úgy simulok bele tehetetlenül az erős harapásokba, s szememet lehunyva , szinte teljesen mozdulatlanul veszek el az első fájdalmakban. Ahogy hozzásimulok, érezheti, hogy odalent még merevebbé váltam, szinte lüktetek teljes egészében. Nem tagadom, de a "szenvedés" számomra új dimenziókat nyit meg szex terén, de az embereknek annyira beszűkült a látásmódjuk, hogy eddig ilyesmiben nem igazán volt részem. Ezért is van a pillanatnyi lefagyás, de mikor újra magamhoz térek, vadul marok bele hátába s szántom végig olykor, mintha csak ösztönözném arra, hogy erősebben csinálja, mélyebbre hatoljon a nyakamban, tépjen ki belőlem egy darabot... Ekkorra már újra szaporán veszem a levegőt, s egyre hevesebb "ahh" hangocskák törnek fel belőlem. Olykor mindkettőnkön végigsimítok alul, de inkább Dommiel férfiasságát szorongatom, hiszen magamhoz már nehezen érek, nagyon a végén járok már... Megint csak hangosabban sóhajtok, mikor hajam kezdi tépni, erre viszont válaszul hátsó felébe mélyesztem ujjaim, s vadul markolok bele. S ekkor rám néz azokkal az igéző szemekkel... Arcát ellepi a vérem, s a látványra mintha megint megfagynék egy pillanatra, s talán kissé kábultan esek hátra. Ám ez sem tart sokáig, hiszen mikor újra belém hatol, én erősen kezdem Őt szorítani lábaimmal, mintha már soha többet nem akarnám elengedni. Kezei pedig vadul kezdenek játszadozni odalent, mire én kicsit hátrébb döntöm a fejem, s ringó csípőmmel egészen felveszem Dommiel ritmusát. Ahogy közelebb hajol, én kéjesen nyalom le arcáról a vért, hogy aztán egy szenvedélyes csókban forrjon össze ajkunk. Teljesen elkábulok az érzésektől, s mikor megérzem, hogy férfiassága akadozva kezd bennem lüktetni, én is teljes mértékben elengedem magam... Az élvezetünk egyszerre tör fel mélyről, belőlem pedig egy utolsó, hangos nyögés bukik ki, mely majdnem kiáltássá fokozódik. Én érzem, ahogy forró gyönyöre beterít odalent, ő pedig ujjai alatt érezheti magvaim sikamlós  patakját. Nekem is kell pár perc, mire magamhoz térek, ám ekkor szorosan átölelem Dommielt, s egész testében magamhoz szorítom. Lassan nyalom végig ajkait, aprókat pihegve közéjük. A tekintetem még igen csak ködös, de váratlanul szélesen és aljasan elvigyorodom.
- Bemelegítésnek tökéletes volt... - majd újra megcsókolom, s érzékien végigsimítom hátát. Csípőm még olykor hullámzik egyet, de csak mert érzem, hogy hirtelen függővé váltam... Még akarok élvezni, még mélyebben akarom Őt magamban, s a számban is akarom érezni, ahogy túlvilági orgazmusa mindent beterít...
- Van még rajtam pár pont, amit nyugodtan gyötörhetsz később. Ám most mit szólnál hozzá, ha elszívnánk egy cigarettát, és bevonulnánk a fürdőbe? - pillantok felé kacéran és sejtelmesen, majd halványan megérintem a nyakam, mire halkan és jólesően felszisszenek. Na, ez az az érzés, amit soha nem akarok elengedni...

Sweet Dreamsnyálseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Vas. Okt. 07, 2018 6:51 pm

Shazan & Dommiel

You And Me


Elhitettem magammal, hogy a rabszolgámmá teszem, hogy olyan mértékben az életére török, hogy ne legyen képes ártani nekem, megakartam mérgezni elméjét a vörös köddel, s miképp történt, ugyanebbe a csapdába estem. Nem is estem, én magam választottam a fogságom, s vágyaimat követve, vakon hagytam magam zuhanni, s zuhanok még mélyebbre, a sárkány igazi barlangjába. Ezek az érzések, a szorongató vágyak megkaparintása és kisajátítása iránt újak és még felfedezetlenek. Valami olyasmit szított bennem, amit eddig nem ismerhettem.

Ajkaira most is úgy szomjúzom, akár egy sivatagban tengődő haldokló. Testére úgy vágyakozom, akár a éhes falka a vadra. Nehéz megállni ebből fakadó tüzességem, de nem engedhetek neki, mert félő, még oly kárt teszek benne, mi visszafordíthatatlan s mi elveszi tőlem Őt. A kockázat persze mindenütt ott lapul, a veszély ismerős illata, mely óvva int eme érzelmi tengertől, de nem, most nem követem parancsait, nem engedek a halovány aggodalomnak. Bizalmam minden porcikája immáron csak az övé, tudva, hogyha elárul, életem megszűnik.
 - Ó, igen. Hogy felhergelj. Nagyon is kinézem belőled. - mosolyodtam el szélesen, ahogy mondatom nyomán tekintetéből kiolvasom, hogy bizony egy dologra gondoltunk. Lelki szemeim előtt pedig le is pereg néhány apróbb jelenet, ahogy a hajam markolja, s én a nyakát, ahogy vérünk eggyé válik, s ahogy örömünk végül mindent beterít. Naív álmok lennének? Nem hinném.
 - Azt hiszem az menni fog... már most is menne... - mosolyom lassan vigyorrá kúszik, fogaim kilátszódnak, de csak néhány pillanatra, míg tekintetem akaratlan is egy másodpercre lejjebb nem süllyesztem a kellemes érzés, miben részesít. Még nadrágon keresztül is érzem tenyere melegét, és ez kellemes bizsergést kölcsönöz, nem csak odalent. Bár már ne takarna minket ennyi textil, ne kellene még mind ezzel is vessződni.
Halk sóhaj szökik ki ajkaim mögül, ahogy helyzetet vált, s feneke immáron az ágyékom ajándékául szolgál, kezem pedig lassan hasára simíthatom, mit magam szorítok át jobban, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
 - Ez így is van... Megajándékoztál magaddal, én pedig magaménak akarlak. Kényszerítenélek, ám erre úgy érzem semmi szükség. Ugyanakkor akarva-akaratlan én is áldozatul estem, és bevallom, pokolian élvezem... - simítottam állam a vállára, hogy fülébe búghassam e utolsó mondatot. Nem félek hagyni, hadd tereljen lejjebb, s mikor elérem ágyékát vagy akár belső combját, finoman belemarkolok, majd lassú masszírozásba kezdek.
 - Egy nap, mikor már függővé tettelek, minden légyottunk előtt sóvárogva fogsz könyörögni, hogy magamévá tegyelek. S én, mint jótétt lélek, engedni fogok szenvedéseidnek és olyan keményen magamévá foglak tenni, hogy mástól többēnem is kívánod majd mind ezt. - búgtam még tovább fülébe, alaposan átmaszírozva odalent, mert már nehezen bírtam megállni, hogy ne valósítsam meg az elmomdottakat.
Szerelmünk játéka - mert úgy érzem igazán megért erre a kifejezésre, mégha csupán néhány órácskája is ismerhettük meg egymást személyesen - vad táncba kezdett, s egyre inkább elharapódzott. Ez pedig nem csupán őt, de engem is felhergelt jó értelemben. A fájdalom egy pihe toll volt az élvezetek súlyához képest, mely ha örökké valósággá lett volna, azt hiszem a világ legboldogabb emberének érezném magam, bár így sincs panaszra okom, míg ő az enyém. Saját vérem íze nem volt szokatlan, ám az ő ízével keveredve igazán különlegessé tette. Mohón faltuk egymás ajkát, vágyaktól ködös pillantásokkal ostormoltuk egymást. Vérének íze, akár a mennyek nektárja, éppen ezért óvatosan is élvezkedem rajta, bár mohóságom nehezen fékezem. Körmei erőteljessége azonban arra sarkall, hogy tovább fokozzam mohóságom, s kitoljam határaim, ami a megtartóztatottságom illeti. Mégis mélyebbet harapok, s immáron nem csupán a számat színezem be a vörös élettel, de testén is végig fut néhány csík. Ágyékom akaratlan mozdul bele szorongatásába, sóvárogva utána. A végszó mindkettőnké. Nedvességtől csillogó ajkakkal és szerelem ittás tekintettel állok meg s nézek végig ajándékán kezeim közt, mit nem félek számhoz emelni, hogy megkóstolhassam. Tenyeremen végignyalva teszem, őt figyelve, mint aki puszta próbatétel elé állította volna. Majd mielőtt le telt volna az a pár perc, tőle kapott ajándékom megosztom vele, s mutató, illetve középső ujjam az ajkaira simítom, majd lehetőség szerint lassan a szájába süllyesztem őket.
 - Finom, ugye? - mosolyodtam el, eztán boldogan hagyva, hogy magához ölelhessen, noha örömmel lenyaltam volna hasáról az utolsó cseppig. Megbabonázva figyelem sötét lélektükreit, míg ajkaim cirógatja nyelvével. Megjegyzése mégis váratlanul ér, pedig számíthattam volna rá, ám csak hamar én is mosolyra fakadok. Szólni akarok, de nincs időm. Se baj, a csók mindent elfelejtett. Immáron lassan, minden pillanatát kiélvezve viszonzom behunyt szemekkel, melyeket csak végén nyitok fel.
 - Úgy legyen... szavad ne feledd... - mosolyodom el, bár leszállni róla nehéz, tartok tőle, hogy egyszerűen eltűnne, ha elszakadnék tőle egy pillanatra is. Szemeim lassan nyakára tévedt kezére kalandoznak, majd onnan a sebhelyre, mit okoztam.
 - Sajnálom... De valójában te vagy a hibás. Finom vagy és felkínáltad magad, én csupán éltem a lehetőséggel. És fogok is mindig. - somolygom, csak eztán követően vagyok hajlandó leszállni róla, de a mondat után is el kell telnie pár percnek, mire ráerőszakolom magam.


| music: Lullabies |  letmeloveyou  | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Vas. Okt. 14, 2018 3:50 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."

Mikor tekintetünk összetalálkozik, úgy érzem, hogy el kell vesznem abban a gomolygó sötétségben, ami ott ül íriszeinek mélyén. Szinte látom, ahogy kezem nyújtom felé, s belekebelez a feketeség. Itt kint olyan üres... Ám ott bent, ott van a Minden. Olyan, mintha egész életemben utána sóvárogtam volna. Próbáltam keresni az emberekben azt a kis pluszt, ami különlegessé teszi őket. Talán önzőségből választottam volna a pszichológiát? Hogy ne süllyedjek el az unalom és a  szürkeség medrében, hogy lehetőségem legyen széles körökben megismerni az embereket, s megtalálni azt az egyet, aki a Mindent jelentheti? A szoba félhomályában, Dommiel ölelésében ebbe belegondolva igen, így volt. Saját magamnak kerestem a különlegességet, hogy kihúzhassam a betegeimből a szálakat, melyeket a sajátomba építhetek bele. Mégis, azok semmik sem voltak... Vakon kerestem és reménykedtem, most már tudom. Hiszen Dommiel a Minden. Benne nincsenek kis pluszok, hiszen Ő maga jelenti azt a kerek egészt, amire mindig is vágytam. S annál sokkal többet...
- Ha függővé tudsz tenni egy pszichológust, egy pszichiátert... Akkor elismerem, hogy Isten vagy. - vigyorgom felé incselkedve, mintha csak szarvát akarnám letörni, de valójában Ő zúzott össze engem egy apró kis homokszemmé. Már most függő vagyok, már most nem akarok mást, s szívem szerint magamba olvasztanám, hogy egy pillanatot se legyen távol tőlem már ebben az életben. Tüzes, alvilágból eredő tornádóval söpört végig rajtam, én pedig úgy adtam meg magam neki, mintha végleg eltiport volna.
Ha egy belőlem kitépett darabot szorongatna a fogai közt, még azt is kéjes sóhajjal ízlelném meg szájából. A vágyam s szerelmem mintha másik dimenzióba lépne át, így szinte még azt is akarom, hogy széttépjen. Lassan simítok végig mellkasomon s az ott folydogáló patakon, hogy azt szétkenve még nagyobb felületre szórjam szét a vérem. Ajkain lassan nyalok végig, s a fémes íz, mely fájdalmam gyönyöre, teljesen megbolondít. Viszont nem csak engem... Hiába uralja most mindenem az élvezet, mégis valahol mélyen folyamatosan Dommiel cselekedeteit dolgozom fel. Ez a mélyről jövő agresszivitás nagy különlegessége. Több betegemnél láttam már erre utaló jeleket, de azok mind küzdöttek és túl hevesek voltak. Nem tudták uralni... Dommiel viszont úgy érzem, hogy teljesen a magáévá tudta tenni, és a saját képére formálni.
A pillanat oly tökéletes lesz, hogy örömünket egyszerre pecsételjük meg a mindent elborító gyönyörrel. A testem még mindig remeg, a mellkasom nehéz, s a vállam is zsibbad és lüktet az erős harapásoktól. Mégis testének forrósága enyhít mindent, s a fájdalmat euforikus boldogsággá változtatja. Ujjain először végignyalok, majd teljes egészében elveszejtem ajkaim közt, de utána szenvedélyes, pár másodpercig tartó csókkal jutalmazom Őt. Hiszen az Ő érdeme az én gyönyöröm.
- Mennyei... - súgom ajkai közé ábrándosan, belemerülve a rózsaszín ködbe, mely körbeleng minket. Mit rózsaszín... Fekete és vörös!
- A testem a tiéd. Bármikor is szükséged lenne rá... - mosolyodok el sejtelmesen, mikor eltávolodik tőlem. Nehézkesen ülök fel az ágyon, s mikor képes leszek végre lábra állni, érzem, hogy még mindig remegek. Bár próbálom kicsit leplezni, nehogy véletlenül túlságosan is nyeregben érezze magát, hiszen én még hátra vagyok... De mégis, most legszívesebben lefolynék a padlóra a lábai alá. Teljesen megfogott és magáévá tett, s úgy érzem, hogy bárhova tudnám Őt követni. Még a halál torkába is utána mennék... Alaposan végigmérem magam, lassan húzom végig kezem a véres gyönyörön, mely hasamon pihen, s színpadias, elismerő pillantással nyugtázom az élményt.
- Tényleg nehéz lesz kibírni a vacsorát úgy, hogy nem láthatlak meztelenül közben. S nem is érzem, hogy a vágyaim csillapodni akarnának a jövőben. - villantok ki fogaim, majd közelebb lépek hozzá, s lassan végigsimítok a megalvadó véremmel díszített mellkasán. Feltüzel így látni Őt, s érzem, hogy még a hegeket is megperzseli rajtam, amik sok helyen tarkítják a testem. Bárcsak Ő okozta volna azokat is...
- Azt hiszem, hogy holnapra kölcsön kell kérnem egy sálat, vagy egy garbót. Nem vetne rám túlságosan jó fényt, ha így jelennék meg az első napomon. Tudod, közelítenem kell az átlagosság felé, hogy ne keltsek feltűnést... - vigyorodom el, de ha arra gondolok, milyen édes foltok és sebek lesznek rajtam egy nap múlva, még a hideg is végigfut a testemen. Dommielről sem szabad említést tennem odabent, mert Ő gyenge pontnak számítana az életemben. Márpedig az én szakmámban nem lehetnek gyenge pontok. Vagy, legalábbis ezt kell hinnie mindenkinek...
- Ha hagyod, akkor megfejtem, honnan ered az agressziód. Bár nem is kell hagynod, akkor is beléd fogok jutni... - mosolygom felé sejtelmesen és sötéten, majd egy apró puszit hintek arcára, s ellépek a földön heverő nadrágomhoz, melyből előhúzok egy cigarettát és egy öngyújtót. Mivel nem akarom bemocskolni a szoba különleges illatát füsttel, így ha lehetőség van rá, akkor kitárom az ablakot, kihajolok, s úgy gyújtok rá. Lágyan járja át a tüdőm a kellemes füst, mely eggyé olvad odakint a sötétséggel.
- Mit is dolgozol pontosan? Olyan titokzatos vagy... Én majdnem kitárom neked az életem, miközben rólad alig tudok valamit. Jól csavarod a szavaid, meg kell hagyni. Kifejezetten nagy intelligenciára és lélekjelenlétre utal. - szólok magam mögé elmerengve. Teljesen beivódott minden gondolatomba a személyisége, s talán most érzem először, hogy igazán élek. Hogy végre megtaláltam azt, akiért volt értelme e világra születni.
- Tudom, hogy még csak a felszínt kapargatom nálad, de... Ha ilyen mélyen gyökerezik a felszín, milyen mély lehet az a bizonyos mélység? Biztosan a vége a Pokolba nyúlik bele... - gondolkodok hangosan, miközben egy apró karikát fújok ki számból. Jól esik most a hűvös szellő, talán kicsit lecsillapítja felforrósodott testem. Már ha egyáltalán nem fogok már izzani életem végéig...

Disturbiadörgiseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Szomb. Okt. 20, 2018 9:45 pm

Shazan & Dommiel

You And Me


Nem tartom sokra az emberi fajt, tulajdonképp csak kellemetlenségként tekintek rájuk, melyek azért vannak, hogy megkeserítsék az életem, s azért, hogy az asztalról sose hiányozzon a gondosan elkészített fogás. Ha nem volnék kannibál, disznónak sem tekinteném őket, arra érdemesnek sem, hogy asztalra kerüljenek valami jobb célt szolgálva. Sosem hittem volna, hogy akadhat akár csak egy kivétel is, noha Őt nem is sorolnám közéjük. Annál sokkalta emelkedettebb, magasabb a rangja, akár egy angyalé, hogy is ne egy istené, kinek lábai előtt heverhetne a világ, éppen csak megijeszti őt megjelenésével, bölcsességével. Ám ha maradnánk az angyaloknál, azt hiszem Asmodeushoz hasonlítanám. A vágyak és szerencsejáték bukottja. Az, ki nem fél játszani mással vagy épp életét kockáztatni. Egyszerűen képtelenség neki ellenállni, bűv ereje oly hatalmas, hogy bárkit térdre kényszerít. Akár egy olyas valakit is, ki ez idáig csak álarcként hordta az érzelmek egyvelegét, s most bizony kelletlenül éli meg, a bentről égető érzést, mit ez az ében fekete tollú, sötét lény keltett életre benne.
Mást sem tennék egész nap, csak ölelném, csókolnám és kényeztetném mindkettőnk örömére.
 - Makacs vagy, és ez borzasztóan beindít. Ne aggódj, nagyon fogok igyekezni, csalódni nem fogsz. - simítom hátra szelíden tincseit, majd aztán arca vonalát követve cirógatom végig.

Szerelmünk gyümölcse mimdkettőnkből egyszerre tör fel s mocskolja be vagy épp teszi még szebbé a környezetet. Nem is vagyok rest elsőként belekóstolni eme élvezetekbe, majd újabb kóstolóra nyújtom neki is és vágyakozóan nézem, ahogy Ő is így tesz. Mikor látom, hogy van rá lehetőség, türelmetlenülhajolok ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. Ha rövid se baj, tudom, hogy több alkalmam is lesz, s kisajátítva Őt, annyit erőszakolok ki belőle, amennyi csak jól esik. Forró lehellete ajkaimnak csapódik, szavai mosolyra fakasztanak, s én is hasonlóan teszek. Tekintetem egy percig sem tudja ereszteni övét, mintha csupán az egyetlen dolog lenne, melybe kapaszkodhatok, mely kiszakít ebből a mocskos világból. Még mindig mosolygok, ahogy eltávolodik, noha én még lusta vagyok kikelni az ágyból, maximum az ágy támlájának való nekidőlésig jutok.
 - Szavadon foglak, úgy hogy adj pár percet magunknak, s a bemelegítés után jöhet egy újabb tánc. - somolygok, le sem véve róla tekintetem. Éppen csak eltereli figyelmem, mely már korábban is, azok a hegek hátán. A forró szeretkezés teljesen elködösítette az elmém, meg is feledkeztem megérdeklődni, ki bánt vele így, mit vétet, hogy örökké viselnie kelljen a bélyegét. S noha ezúttal feltenném a kérdést, ahogy tekintetem tovább siklik ismét elterel a látvány, az arca, ahogy lepillant magára, s teste, ahogy a vér és a gyönyöre különlegessé keveredik. Nehéz megállni, hogy ne nyeljek egy nagyot, nem is tudom. Még a számon is végig nyalok lassan. Az újra fellobbanó vágyak által kelek fel végül én is, ám Ő előbb ér hozzám, mint én hozzá.
 - Ne is csillapodjanak... Irántam soha. A vágyak az öröm eléréséhez való legfontosabb útmutató. Ezeket pedig el kell érni. - simítok végig kezén, mellyel épp mellkasomon pihen. S akkor új fent bevillant a kérdés, mely jó ideje nem hagy nyugodni. Ám mielőtt feltenném, Ő megelőz valami mással.
 - Pedig büszke lehetnél. De legyen, ha nem szöksz meg olyan korán, kerítek neked valamit. - fogok rá finoman kézfejére mielőtt elereszteném. Ezúttal viszont vigyorrá alakul huncut mosolyom.
 - Shazan, amíg én benned lehetek, azt hagyok neked, amit csak akarsz. - bökök oda egy szándékosan két értelmű mondatot, természetesen a mocskosabb részre utalva.
Szemeimmel követem, ahogy el lép tőlem, majd lassan az ablakhoz lép, kitárja, hogy rágyújthasson. Apró puszija helyét még mimdig magamon érzem, s ez mosolyra fakaszt. Mégsem bírom a nagy távolságot köztünk, így odalépek, pontosabban mögé, csak hogy hátát cirógathassam, olykor ujjaimmal a hegeken végig szaladva.
 - Elárulom... Elárulom, egy feltétellel. Ha előbb te mesélsz ezekről a rejtélyes hegekről. - alkudoztam, igen, mert megtehetem.
Annyira, hogy mondatára ismét széles mosoly kúszik arcomra. Nem tudom miért, ám apróságokat is gyakran elrejtek mások elől. Talán pont amiatt, hogyha nehezen meg is szerzik eme információt, abba a tudatba ringassák magukat, hogy ez a legféltettebb kincsem. Na persze, a foglalkozás aligha tartozik ezek közé, mégis alkudozós játékot csinálnék belőle, hogy megszerezzem, amit akarok.


| music: Lullabies |  letmeloveyou  | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Yesterday at 6:15 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."


+18

- De most én fogom diktálni a tempót. - fordulok vissza széles vigyorral, s egy kacsintással adok biztos alapot szavaimnak. Nehéz lesz megkaparintani a domináns szerepet, ezt már most tudom, hiszen Dommielből ösztönösen tör elő ez az édes agresszió, én pedig eleve szeretem elnyelni az ilyesmit... Élvezem, amikor a fájdalom erős élvezetté alakul a testemen, s talán egész életemben máshogy fogtam ezt fel. Ezért sem tudtam talán élvezni az együttlétet a többi nővel. A nők mindig olyan érzelmet akartak, amit én képtelen voltam magamból előhozni, sőt, talán nem is létezett bennem az, amit ők akartak. Dommiel viszont pontosan azt testesíti meg, ami még a legféltettebb, legőrültebb álmaimat is messze felülmúlja. Ha ránézek, akkor tudom igazán, hogy eddig valóban nem léteztek érzelmeim. Ha valaha is az ellenkezőjét hittem, az csupán az emberi lét ösztönös alkalmazkodásának ábrándos köde lehetett, melyben elvesztem. Hiszen minden érzést Ő ültetett belém...
- Párszor majd hozzád kell dörgölnöm azt a sálat, hogy érezzem az illatod akkor is, amikor nem láthatlak azon a pár órácskán. Kezdem úgy érezni, hogy valami szerelmi bájitalt kevertél az italomba... - mosolygom felé. Mi más lenne a magyarázat erre a különös, ilyen mélyben gyökerező érzelemre? Sosem voltam a hirtelen fellángoló típus, akit elsöpört a szenvedélye és mindent félredobva cselekszik az ösztönei szerint. Sosem éreztem lángolást, maximum kicsiny, parányi lángocskát, melyet egy apró szellő is könnyedén elsöpört. Ez a tűzvihar, amit Ő szabadított rám, egyszerűen mindent feléget bennem.
- Remélem, jól meggondoltad... - egy halk hümmögéssel fordulok meg mocskosnak hallott szavai után, s teljes libabőrrel lépek az ablakhoz. Már csak a hangjától is megborzongok. Olyan, mintha minden érzékszervemet kiakasztaná mindenével. A beszéde, a látványa, az íze... Képtelenség betelni vele, s nem is akarok. Csak egy kicsiny szusszanásnyi idő kell, amíg a testünk lecsillapodik, hogy újra elsöprő erővel árasszuk el a világot a gyönyörünkkel...
Ködös, enyhén fűszeres illatú füstfelhő távozik belőlem, mikor megérzem ujjait a hátamon. Azonnal beleborzongok a cirógatásába, arcomra azonban sejtelmes félmosoly szökik fel, s halkan hümmögni kezdek vigyorogva, de még nem válaszolok. Párat még szívok a cigiből, majd egy jól irányzott mozdulattal pöckölöm azt el az éjjelbe, s figyelem, ahogy a távolban halkan kialszik az apró kis fény. Ezután felegyenesedek, majd Dommiel előtt állok meg igazán közel enyhén leszegett fejjel, miközben orromon távozik az utolsó kis füstfoszlány is belőlem.
- Ó, Dommiel... Hát nem jöttél még rá? - pillantok felé sötét mosollyal, azzal hirtelen megragadom mindkét kezét. Egyiket lejjebb tolom a combomra arra a vastag hegre, mely körbeöleli egy ponton a lábam - s melyen ott keveredik gyönyöre -, másikat pedig hozzáérintem a zsibbadó nyakamhoz, s kézfejére ráfogva erősen megszorítom azt. Vágyakozva szisszenek fel, talán még egy kéjes nyögés is elhagyja ajkaimat, mikor újra csak elvigyorodok, s kajánul felvonom a szemöldököm. Közelebb hajolok ajkaihoz, lassan nyalok végig rajtuk hogy érezzem az alvadt vér enyhén fémes ízét, majd elengedem mindkét kezét, s belekapaszkodok hátsó felébe, úgy kezdek suttogni ajkai közé.
- Tudod, vannak olyan vágyaim, amiket eddig más nem tudott kielégíteni, és hogy ne legyen annyira unalmas és egyhangú az életem, a saját kezembe kellett vennem a dolgokat... - végignyalok rajta, majd nyelvem átszökik szájába, s egy igazán nedves csókot hagyok magam után. Utána nyakára vándorlok, és már-már túlzott finomsággal nyalok végig ott is, mintha csak hergelni akarnám.
- Néha talán kicsit túllőttem a célon, de nagyon nehéz megállni a csúcson, hogy ne repüljek tovább... - súgom szenvedélyesen bőrére, miközben lágyan végigkarcolom vöröslő mellkasát. Viszont muszáj újra a gyilkos tekintetét és véres ajkait kémlelnem, hiszen annyira beindít a vadsága, s ez a vadállatias külső, hogy mikor hozzásimulok, már érezheti, hogy én tökéletesen készen állok egy újabb körre... Újra végignyalok hát ajkain, majd csókzáporom mellkasán folytatódik, lemászva egészen hasáig. Itt már letérdelek elé, s kacéran lehelek csókot férfiasságára, ajkaimat mohón húzva végig oldalán, enyhén bevetve fogaim keménységét is. Ekkor azonban felpillantok, hogy magaménak tudhassam sötét tekintetét, s ha kellően megkaparintottam, akkor férfiassága teljes egészében elveszik a számban. Ám itt nem áll meg, egészen addig tolom lejjebb és lejjebb torkom mélyére, míg orrom már hasát csiklandozza. Egyik kezem hátsó felét markolássza, míg másik vadul mar bele mellkasába. A levegő kiszorul belőlem, így egy vágyakozó sóhajjal csúszik ki újra számból, de nem eresztem, kicsit felgyorsítva a mozgásom újra játszadozni kezdek vele, s a tekintetét még mindig magaménak akarom tudni. Látni akarom, ahogy élvezi, ahogy engem élvez...

Horns ▲  muhaha  ▲seth
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   
Ugrás: