Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
6
4
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
7
Katonák
1
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
5
2



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Dr. Shazan O'Berin
Yesterday at 10:50 pm

Írta  Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 12:21 pm

Írta  Seth O'Brien
Hétf. Júl. 09, 2018 8:27 pm

Írta  Vendég
Hétf. Júl. 09, 2018 9:19 am

Írta  Ethan Palmer
Vas. Júl. 08, 2018 10:02 pm

Írta  Asha Devereux
Vas. Júl. 08, 2018 9:17 pm

Írta  Nathan Crane
Vas. Júl. 08, 2018 8:07 pm

Írta  Elise Dunham
Pént. Júl. 06, 2018 9:43 pm

Írta  Sasha Morrigan
Pént. Júl. 06, 2018 10:48 am

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream

Témanyitás₰ Tárgy: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Pént. Júl. 06, 2018 7:41 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."

Nyugodt esténk van. Mikor kiléptem a motel halkan nyikorgó ajtaján, úgy sejtettem, hogy az esti utcákat el fogják lepni a fiatalok, kik alkohol s drog befolyása alatt magukévá teszik ilyenkor szombatonként az egész várost. Valami különös hangulata ugyan akad ennek az egésznek, így mikor becsukom magam után a taxi ajtaját, már lelkiekben felkészítem magam a tömegre. Az utóbbi időben leginkább civilizálatlan civilizációkban tengettem a napjaim, s ahogy elhaladunk a pislákoló neonlámpák és az azokat vadul visszatükröző kirakatok mellett, rá kell döbbennem, hogy mennyire elszoktam ettől a modern, züllött társadalomtól. Nem vágyom a bulizó fiatalok közé, sem a kocsmába társasággal, sem semmi olyasféle helyre vagy helyzetbe, mely erre a világra emlékeztet.
Kiábrándultan nyúlok végül a zsebembe, hogy előkapjam a telefonom, s mielőtt még teljes letargiába esnék, bepötyögök egy üzenetet: "Tíz perc, és ott vagyok! Benéztem kicsit az időt, úgyhogy korán érkezem, szóval ha egy fura alakot látsz döglődni a bárpult előtt, az én leszek! Very Happy" Arcomra egy halovány mosoly ül ki, mikor elküldöm az üzenetet Dommielnek. Nagy sóhajjal rakom el a telefont, bár a kezem a zsebemen pihen, s őszintén szólva kicsit izgatottan várom, hogy mikor rezzen meg a telefonom. A találkozóról pedig ne is beszéljünk... Talán egy kicsit ideges vagyok, bár erre nem igazán találok megfelelő magyarázatot. Már a helyzet abszurditása is "ront" az egészen, hiszen Dommiellel egy társkeresőn ismerkedtünk meg. Na, persze, nem "úgy"... És nem "abból" a célból. Egyszerűen csak felregisztráltam poénból, gondoltam kicsit körülnézek Washington környékén, hogy mi a helyzet a nők terén. Legalább fél évet itt fogok tölteni, s ez bizony nem a dzsungel, ahol könnyedén megismerkedek egy zárt csoportban a hölgy tagokkal. Ha itt nőt akarok fogni, akkor azt leginkább az interneten tudom a leggyorsabban elintézni. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy Vele fog összefújni a szél. Dommiel... Aki annyira nem hölgy, mint én. S igazából nem is azért írtam rá, mert ferde hajlamaim lennének, hanem mert érdekesnek találtam az adatlapját, és egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy ennek hangot is adjak. Volt a képeiben valami különös hangulat, ami egyből megragadott. Nem, nincsenek ferde hajlamaim, egyszerűen csak elismerem azt, ami jó, nem töltöm magam túl férfiúi büszkeséggel. Az idézetei, az írásai, s a magáról alkotott kis olvasmánya pedig egyszerűen zseniális volt. Úgyhogy írtam neki egy pár mondatból álló elismerő üzenetet, persze úgy, hogy nincsenek ferde hajlamaim. Meglepő módon rettentően élveztem minden beszélgetésünket, hiszen annyira más világban él, mint a mai fiatalok, hogy felüdülés volt ilyen emberrel eszmecserét folytatni. Ő olyan személyiség, aki mellett nehezen megyek el. Pszichológus vagyok, s egyszerűen sóvárgok a különleges személyek iránt. Dommiel pedig egy felettébb különleges és titokzatos férfi. A mai estén pedig végre élőben is láthatom. Valójában a gyomrom felcsúszott a tüdőmbe és a szívem a torkomban dobog... Persze, nem azért, mert ferde hajlamaim lennének, csak egyszerűen... Épp most esek át éppen a tagadási fázison. Teljesen mindegy, hányszor ismételgetem magamban, hogy nincsenek ferde hajlamaim, a valóság akkor is az, hogy egy társkeresőn ismerkedtem meg vele, még pedig úgy, hogy én kerestem meg. Valójában igen csak el kellene ezen gondolkodnom, ám mikor megpróbálom saját magam analizálni, mindig gyorsan elkergetem a szakmai énem. Most is ezt teszem, s így, hogy végiggondoltam az egészet az elejétől eddig a pontig, hogy kiszállok az autóból, egy percét sem csinálnám vissza...
Egy külvárosi, öreg kis bár lesz a mai este színhelye, mely a város peremén helyezkedik el. Mikor cipőm halkan koppan a járdán, meglepődve tapasztalom, hogy alig lézengenek páran az utcákon. Sőt, egyenesen kihaltnak tűnik az egész, s mikor a fekete öltözékemben - mely kimerül egy nadrágban, egy ingben, és egy kalapban - elhaladok a kéken pislákoló "Barney's Pub & Grill" tábla alatt, majd belépek az épületbe, hasonló kihaltság fogad. Ez viszont nem baj. Egyáltalán nem baj! Halk sóhajjal lépek hát tovább a pulthoz, ahol már le is telepedek az egyik bárszékre.
- Egy Casablanca lesz. Mi ez a kihaltság amúgy ma? - kérem ki a koktélt, s értetlenül pillantok körbe, mire a csapos a helyiség túlsó végében levő kis tévé felé bök, ami előtt ketten ücsörögnek egy pofa sör társaságában.
- Ma játsszik a Yankees és a White Sox. Hülye baseball buzik, inkább tespednek a tévék előtt, mint hogy növelnék a kasszám. Ki fizeti meg nekem ezt a "pangást"? - itt pedig jobbnak is látom, ha nem kérdezek többet. Helyette inkább lassan kezdem kortyolgatni az időközben elkészült koktélt, miközben halkan dobolok ujjammal az asztalon. A bejárat felé direkt nem nézek, hiszen akkor valószínűleg még idegesebb lennék, ha hirtelen megpillantanám Dommielt... Ha hatásos belépőt tervez, akkor jobb terepet nem is biztosíthatnék számára!

Let Me Dreamseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Szomb. Júl. 07, 2018 12:55 pm

Shazan & Dommiel

You And Me


A házban kellemes hangulat él, ahogy a klasszikusok egyszerűen csodálatos légkört teremtenek e késői órákban is. Még a résnyire nyitva hagyott fürdőszoba ajtaján is bejut a muzsika, hogy mindenki élvezhesse őt. A zuhanyzáson már túl vagyok, hajam még vizes. A tükör előtt állva óvatosan használok egy picit az arcszeszből. Csak annyit, ami még éppen nem ront az összképen majd, de mégis ad a férfias megjelenéshez. Talán kissé komolyan veszem e találkát, de ha már megismerem, adok a pillanatra.
Ő talált rám, ehhez kétség sem fér, de én engedtem, hogy megismerhessen, ha nem is teljes valóm. Ezt azért tettem, mert Ő is felkeltette érdeklődésem. Nem áldozatként, mind inkább egy lehetséges jó barátként tekintek Shazan O'berinre. Beszélgetéseink alatt közelebbinek éreztem magamhoz, mint bárki mást, s ez egyfajta ösztönző ok volt, hogy jobban megismerjem valódi énjét. Személyisége a kezdetektől fogva őszinte volt és kellemes. Hamar szimpatikussá vált stílusa, melynek nevet nehéz lenne adnom. Különlegessé tette munkája, ha nem különlegesebbé, de emellett rengeteg olyan érdekes dolgot ismerhettem meg, mely által én is közelebb engedtem magamhoz. Ha eleinte szánalmasnak is találtam ezt az internet által nyújtott mocskot, azt hiszem, ezúttal szemet hunyhatok felette, mert aligha találkozhattam volna Ő vele.
Hajamat hamar megszárítom, s egy kevéske kis zselével fél oldalra igazítom. Szeretem, ha egy aprócska hajszál sem rakoncátlankodik, ha csak nem adtam okát. Ezt követően megszabadultam a nedves, derekamon pihenő törölközőtől, s átsétáltam a hálóba, ahol az ágyamon már a korábban általam kikészített öltöny várt. Nem hordok mindig ennyire elegáns darabokat, de könnyebben viselem magamon, mint akár egy sötét farmert, valami nevetséges vagy bugyuta feliratos pólóval.

Nagy reményeket fűzök ehhez a találkához. Általában távol állnak tőlem az effajta külön ismerkedések, s nem csak férfiakkal, de nőkkel is, ám Shazan kivételes személy. Nincsenek kételyeim, hogy az a kisugárzása, mely a monitoron keresztül is megfogott, a valóságban is figyelemreméltó, szinte már-már csalogató. A mai napot kivételesen nem is tervezem el előre. Azt akarom, hogy Ő vezessen vagy épp a sors. Természetesen az itallal majd igyekszem csínján bánni, ugyanis manapság túl sokszor kapom magam rajta, hogy egynél jóval több üveg bor fogy el, vagy esetenként gyakrabban töltöm meg a whiskys poharam. Vannak problémáim, de küzdök ellene. Nem lenne jó, ha e hibám miatt oda volna a kellemesnek ígérkező találkozás.
Az utolsó simítások a tükör előtt, még egy kis szorítás a vörös nyakkendőn, de a zakót nem gombolom be. Órámra pillantok, időm van, de ideje lassan elindulni. Nem szeretek sietni, a kényelmes tempó a nekem való. S bár talán elég meggondolatlan, de úgy döntöttem autóval megyek. Egyrészről, mert gyalog kissé távol volna a megbeszélt hely, taxival pedig nem szeretek járni a sokszor unszimpatikus sofőr végett. A túlzsúfolt buszokról nem is beszélve. Na meg... öltönyben, egy buszon? Ugyan. Így hát a fekete bmw-mel indulok el.
Az első piros lámpánál kezd el zümmögni a telefonom, ami a műszerfalon pihen, s a képernyője is világít. Hirtelen aggodalom tölt el. Abban biztos vagyok, hogy ő az, no de miért most? Korán van még. Valahogy nem rá vallana, ha lemondaná. Kipillantva gyorsan a még piros lámpára fölöttem, kissé kapkodva nyúlok a telefon után, hogy gyorsan megnézhessem. Nagy megkönnyebbülés látni a végén a nevetős sárga kis fejet. Én ugyan nem szívesen használom ezeket az apróbb jelzéseket, de bizony sokat elárulhat a szöveg hangulatából. Megnyugodva olvasom el a rövidke üzenetet, hogy ne hagyjam kétségek közt, visszaírtam:
"Tudtam én, hogy nem bírsz magaddal. Na se baj, csak ne idd le magad, míg oda nem érek. Smile"
Bevallom nem voltam biztos a pont utáni dologban, de mégsem hagyhattam le. Ha ritkábban is  de használom, s miért is fosztanám meg ilyesmitől akár Shazant.
Szerencsém, hogy egy kevésbé forgalmas úton voltam, mert az üzenetváltás végett lemaradtam a zöld lámpáról, a sárgánál meg nem szívesen taposok már a gázra. S bár a megbeszéltek alapján nem voltam késésben, a tudat, mi szerint Ő már ott van, arra ösztönzött, hogy igyekezzek. Amikor pedig megérkeztem, s leparkoltam, egy utolsót igazítva magamon, kiléptem az utcára. Jó döntés volt ez a bár. Nem szeretem a tömeget. Bár meg lehet ez egy kivételes alkalom, s ezúttal a szerencse nekünk kedvez. Izgatott mosollyal léptem be a nem kissé kihalt bárba. Nem járok gyakran ilyen helyekre, de furcsa volt, hogy belépésem nem követte a már jól ismert csilingelő hang. Egy gyors terepszemle a pultnál, s már indulok is a kiszemeltem felé talán még szélesebb mosollyal, mint előzőleg, ahogy beléptem. Öltözékéből ítélve ő sem hány fittyet az illemre, noha látott képein is leginkább ezt a stílust részesíti előnybe. Enyhít az izgatottság a komolyságomon, így odalépve majdnem mögé, egy röpke mozdulattal leloptam kalapját kobakjáról, s óvatosan a sajátoméra helyeztem, miközben beültem mellé a bár székre. Végig felé fordulva vigyorodtam el, ha csak le nem csapott rám előbb, s gonosz tervem így csupán fejben vázolódott fel.
- Üdv! A nevem Bond! James Bond! - viccelődtem, s ha ő nem lopta vissza, úgy én szolgáltattam vissza kalapját, vissza a helyére.
- Jó végre találkozni. Egy percig sem kételkedtem, hogy pontosan olyan leszel, mint amilyennek ott megismertelek. - mosolyogtam, nehéz volt megállni, hogy ne tegyem. Még el sem kezdtük igazán, de már most remekül érzem magam, mert tudom, mit várhatok ettől az estétől. Persze, hogy legyen mivel nyitni, nem feledkeztem meg a bár lételeméről sem.
- Két Whisky Sourt! - intettem a pultosnak. Csak így kezdőnek, aztán majd belejövünk. Igen, látom, hogy Ő most sem szomjazik, de csak nem zavarja az utánpótlás.


| music: Don't Stop The Devil |Imádom a reagod  dilis | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Hétf. Júl. 09, 2018 8:55 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."


A bár monoton zöngése, a koktél hirtelen bódító hatása, a halkan nótázó jazz és a képernyőn levő heves drukkerek együttes moraja kicsit elkábítja elmém, miközben magamat fürkészem a koktélos pohár falán. Nem is baj talán, legalább lenyugszom némileg, s nem fogok úgy viselkedni, mint valami ostoba tini. Ez mondjuk nem változtat azon, mennyire izgatott vagyok. Az egész helyzet új számomra, így még nem ismerkedtem össze férfival, sőt, sehogy sem. A személyisége ugyanakkor teljesen megbabonázott, persze nem csak szakmai értelemben. Tanulmányaim folyamán lehet kegyetlenül hangzik, de meg kellett tanulnom a közömbösséget, hogy pártatlan maradhassak. Sok érzelmet ki kellett ölnöm magamból azért, hogy tényleg a pszichológiának élhessek, s hogy objektíven álljak az emberekhez, ne szubjektíven. Meglepő módon ez hamar sikerült, pedig nem mondanám magam embergyűlölőnek. Ha az lennék, akkor nem is ez után a pálya után sóvárogtam volna. Talán van valami rejtett sötétség a pszichológusokban. Az, hogy úgy tudnak veled kommunikálni s elhitetni, hogy együtt éreznek veled, mintha ez valóban így lenne, holott emögött csupán a kőkemény manipuláció bújik meg, és vágyódás az emberi elme rejtelmei után. Dommielre azonban képtelen voltam közömbösen tekinteni. Eleinte természetesen a kíváncsiságom vezetett, azonban ez nagyon hamar átfordult valami egészen másba. Észrevettem, hogy bizony a szakmai lepel kikövezett útján túl vannak különleges, rejtett ösvények is, melyekre csak akkor térhetünk rá, ha elhagyjuk a kitaposott utat...
Ábrándozásaimból felébredek, mikor a kalapom útra kel a fejem tetejéről. Mit sem sejtve pillantok oldalra, de kis híján megakad a korty a torkomban, mikor megpillantom magam mellett Dommielt. Annyira különös és megmagyarázhatatlan, hogy egyes embereknek hogy lehet ilyen magával ragadó a kisugárzása! Az első apró pillantásból tökéletesen tudatosul, hogy valóban, Ő teljesen más, mint a többi.
- Ez esetben megtiszteltetés ilyen híres emberrel találkozni. - mondom színpadias éllel, ám annál szélesebb mosollyal. Akaratlanul is végigmérem tetőtől talpig, de hát kérem, ez az elegancia olyannyira szembetűnő, hogy muszáj megjutalmazom legalább pár kósza pillantással.
- Nos, én csalódtam. - közlöm rettentő komolysággal, s bár a mosolyt megpróbálom visszafojtani, a forrón perszelő sivatagi lejtőket idéző csillogó szempár mégis másról árulkodik.
- Annyira, hogy ilyen kellemes csalódásban talán még sosem volt részem. Elvből s szakmai okokból sem vagyok híve az internetes ismerkedésnek, de meg kell hagyni, a kivételek erősítik a szabályt. - mondom ezt olyan könnyedséggel, hogy még magam is meglepődök rajta. Ahogy azon is, hogy az idegességem mintha a másodperc töredéke alatt válna semmissé.
- Kettőnkre? - na, ez most tényleg váratlanul jött. Valami frappáns köszöntőt terveztem ugyan, mikor megragadtam a kikapott italt s a magasba emeltem, de ez lett belőle. Széles vigyorommal próbálom meghinteni némi humorral, ám jobban belegondolva... Miért ne? Miért ne ihatnánk kettőnkre s erre a különleges találkozóra?
- Előreláthatólag akaratlanul is elemezni foglak, de nézd el nekem, kérlek, szakmai ártalom. Nem ülünk odébb? - biccentek az egyik füstös kis sarokban levő boksz felé, s ha nincs ellene, akkor megindulok afelé, de ha inkább ücsörögne a pultnál, számomra az is tökéletes.
- Először is kezdeném élőben is egy vallomással. Te vagy az első férfi, akire társkeresőn írtam rá, sőt, valójában te vagy az első, akit eleve ilyen oldalon megkerestem. Volt valami különleges kisugárzása az adatlapodnak, ami nem csak a képekben, de a remekül időzített idézetekben is megmutatkozott. Nagyon megragadó volt, hogy egy-egy súlyos mondatot teljes józansággal és higgadtan kezeltél, nem pedig vakon illesztetted hozzá minden képhez vagy csak úgy egyszerűen a nagyvilágba. Már a virtuális világban is látszott, hogy a tökéletességre törekszel, ám így élőben ez még jobban tükröződik. Valójában te voltál az egyedüli, akinek az adatlapján egy percnél többet időztem, s nem görgettem azonnal tovább. Bár eleinte szokatlan volt számomra is, hogy már csupán a puszta jelenléteddel kiváltottál belőlem valamit, ugyanakkor nem mehettem el szó nélkül emellett az érzés mellett. Így nagyon örülök, hogy végül tényleg sikerült találkoznunk. - az őszinteség számomra fontos, pontosabban az én részemről. Egyenes ember voltam mindig is, s szeretném, ha Dommiel nem csak olvasná e szavakat, hanem hallaná is a számból. Kész vagyok az összes beszélgetésünket újra átbeszélni, hiszen az csak egy leírt sablon, a valós énünk úgyis a spontán helyzetekben mutatkozik meg...

Let Me Dreamseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Kedd Júl. 10, 2018 12:56 am

Shazan & Dommiel

You And Me


Őszintén szólva megmerném kockáztatni, hogy jobban vártam ezt a találkozást, mint Shazan. Bár beszélgetéseink alatt, amikor is a találkozót tervezgettük, éreztem rajta a kíváncsiságot, s egy fajta különös izgalmat. A kíváncsiság meg lehet puszta szakmai ártalom is, ó, Ő ezt nem is titkolta előttem, már a kezdetekben közölt minden számára, számunkra fontos dolgot. De az a furcsa izgatottság az én elmémben is megült. Nem tartom magam az elme orvosának, de Ő rettentően elkezdte izgatni a fantáziám, egy szóval kölcsönös volt a "vonzalom". Mikor pedig végre elérkezett a várva várt pillanat, már a beléptemkor szorongatta mellkasom a mérhetetlen öröm, hát még mikor megláttam. Szokásom társaságban lenni, de manapság ismerőseim is túlzott sznobizmus jeleit mutatják, üres beszélgetéseik képtelenek voltak már elvonni figyelmem, s az egész oly hamar szürkévé s unalmassá vált, hogyha lett is volna merszem az effajta szemtelenségre, ott hagytam volna őket. Ám Ő szinte bevonzott. Kisugárzásáról már a képernyőn keresztül leli, hogy mindenki szívesen ismerné meg. Nem tudta letörni lelkesedésem az a tudat sem, ha végig az elemzése lenne egyetlen célja, ha rútul múltamba próbálna taposni. Sőt! Állok elébe, s magam szolgálom fel életem bármelyik részletét. Mert ő kíváncsi a válaszaimra, én pedig az erre adott visszajelzéseire, ami lehet akár egy szemrebbenés, egy aprócska, ám de annál inkább figyelemre méltóbb vonás arcán. Hamar leolvasnám ajkairól, mire gondol, noha Ő koránt sem az az egyszerű férfi, érzem én. Nem véletlen, hogy ekkora lelkesedéssel vártam már a mai estét. Nem is gondolná, mennyire várom már, hogy beszéljen magáról, a szakmája alatt szerzett tapasztalatairól, mindenről, amit épp a fejébe vesz. Legyen szó esetleg már kibeszélt témáról vagy teljesen újról.
Mikor odalépek, s játékosságra invitálom, mosolyogva fogadom viszont válaszát. Nem akarom ezt egyhamar túl fűszerezni, mert nem tartanám helyénvalónak. Ám akaratlanul is feltűnik tekintete alapos vizslatása, ami alól, ha akarnám se lenne kibúvó, mosolyom csak szélesedik, tekintetem az övéit követi. Ám egy röpke pillanatra mégis csak megfagynak vonásaim, talán csak a játék végett vagy épp valóban sikerült megijesztenie. Pedig tudhatnám már, akár a ezernyi szóval tiltakozó barnán csillogó lélektükrei, melyek elárulják gazdái pajkos énjét. De lássuk be, remekül adja a komoly ifjút, így helyén való, ha néha rám ijeszt. Megbocsájtható, mert mi sem szórakoztatóbb egy csintalan mégis szívből őszinte személynél? Ritkaságnak számít, akár az amuri leopárd, azt hiszem leginkább hozzájuk tudnám hasonlítani. Pillanatnyi bizonytalanságom kárpótolja minden egyes szava. Bolond lennék, ha nem venném magamra, noha mindezt akár én is mondhattam volna részére.

 - Hasonlóképp, nem is, pontosan így érzek. Nem bántam meg, hogy végül, a regisztrációra adtam fejem. - somolyogtam, egy röpke pillanatra sem levéve tekintetem az Ő étcsokoládé árnyalatú ékköveiről. Vajon édesszájú? Meg lehet...
Közben végre valahára ránk is szakított időt a százszor letörölt pult mellett a pultos, aki minden bizonnyal nem az elegánsakra neheztel, csupán a bárjában lévő nagy pangásra. Örömmel emelem poharam magunk tiszteletére avagy örömére a mai estét tekintve. Tréfálkozása ellenére, kiérzem hangjából, hogy maga is alig hinné, hogy ez akár még komoly kinyilvánitás is lehet részéről. Ezen gondolaton, majd nem elnevetem magam, ám ez meg marad egy halk és rövidke nevetéshez hasonlatos hümmentésnek, na meg a széles vigyornak, amit most biztosan nem lehetne levakarni rólam. Sőt, ha most lehetne, még szélesebbé válna.
 - Ne szabadkozz, Shazan. Egy jó pszichológus nem enged szakmaiságából, ha csak a helyzet meg nem kívánja. De ez nem az a helyzet. Sőt örömmel hallgatlak, ha így teszel. Még szép, más ember, ezért még fizetne is. Én jobbára csak közelebbi megismerésedre fogok törekedni, amihez jó alapot ad, a rólam alkotott véleményed. Már csak abból a szempontból is, mert tudom, hogy őszinte vagy. Ha bántó is lesz, te akkor sem rejted véka alá. Persze, ha mind ezt megakarnád tartani magadnak, azért sem bántódom meg, de készülj fel, hogy meg lehet én is faggatni foglak. - somolygok, majd jelezvén teljes őszinteségem, a következő korty közben egy pillanatra megemelem egyik szemöldököm újabb huncut jelzést küldve felé. Természetesen, ha nem is köt a titoktartás, semmiképp sem élek vissza ily módon a megszerzett információkkal. Maximum, ha nagyon szükségessé válik. Nem bántam meg, hogy másik helyet kerestünk. Talán jobb is, mert kissé intimebb így a beszélgetés, na meg nyilván más nem kíváncsi a beszélgetéseink témáira, avagy ránk. Nem vagyok paranoiás, de akárhogy tagadhatjuk, a legtöbb ember, ha helyesli, ha nem, zavarba jön, ha két azonos nemű személyt lát olyan szituációban, mely nem megszokott számukra. Azért reméltem a pultos sem lesz rest a szép borravaló reményében néha észrevenni, ha kifogytunk az italokból.
Újabb vallomása ismét csak mosolyra fakasztott. Enyhén oldalra döntött fejjel, lassan szélesedő mosollyal hallgattam kincset érő szavait, s zavarbaejtő bókjait. Valahol nagyon is édesnek találom, hogy ezt hozta fel elsőként, már ami az azonos neműek ismerkedésére vonatkozik. Legszívesebben már most egy teszt alá vetném. Az őszinte vállomásába taposva hajolnék közelebb egy ajkait édesgető csókra. Nem ez volna az első, de reakciójára roppant kíváncsi volnék. Megszeppenne? Elhúzódna? Talán egyhamar tönkre tenném az estét? Vagy puszta kíváncsiságból visszacsókolna? Félreértené? Ki tudja... Ehhez még nem ismerhettem meg eléggé. Szavaiból meríteni lehet, mennyire odáig van a különös, új dolgokért. Szinte kimeríthetetlenül keresi az újabbnál újabb kalandokat, örömöket, ezidáig ismeretlen tapasztalásokat.
 - Le sem tagadhatnád, hogy komoly szerelmet érzel e különös tudomány iránt. - jegyeztem meg finoman elnevetve magam, de tény, hogy mondatainak minden cseppjéből érezni lehet a szakmaiság iránti kötődést, annak megbecsülését.
 - Eddig nem éreztem vallomásnak, ám most úgy érzem, helyesebb, ha így nevezem mostani őszinteségem, így nem is tagadom, én már belekóstoltam egy s másba, bár az elektronikai kütyüket ezidáig igyekeztem mellőzni. Szeretek felfedezni új és jó dolgokat. Ne is tagadd, a szemeid rajongó csillogásából bizton állíthatom, hogy te sem érzel másképp. Örülök, hogy szebbé tetted számomra ezt az amúgy igen abszurd ötletet. Kezdetektől fogva, minden beszélgetésünkor tudtam, hogy jó döntés volt. Minden, amit mondtál, mutattál magadból, a tiszta őszinteséget tükrözi. Ez pedig szent dolog ebben a világban. Ha akartam volna sem tudtam volna meggyőzni magam, hogy hagyjam ott az ismerkedésünk bizonyitékait, hogy engedjelek el. - mosolyogtam ezúttal nem oly szélesen, mint egy tréfánál, inkább őszintén boldogan, hogy ezt élő szavakba öntve is elmondhattam neki. Óriási hiba lett volna, ha nem adok eme gyümölcsöző kapcsolatnak esélyt.


| music: Don't Stop The Devil |Még mindig nagyon-nagyon  nyal  | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Kedd Júl. 10, 2018 9:01 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."


Dommiel számomra olyan, mintha egy másik dimenzióból lépett volna elő. Egy olyanból, ahol még számítanak valamit az emberi értékek, s ahol még ezernyi titkot rejt a lélek. Hiszen annyira szürke ez a világ! Még ha tovább is görgettem volna az adatlapján akaratlanul is, akkor is szöget ütött volna a fejembe az a különös összkép, ami belőle árad. Talán kicsit a filmek egy gonosz, titokzatos, s szenvedélyes hőséhez tudnám hasonlítani, aki már csupán a puszta megjelenésével megfagyasztja a levegőt, s egyben lángra lobbantja a szíveket. Csillogó szemeim mélyén talán valami rajongást is felfedezhet, miközben hosszasan fonódnak össze lélektükreink. Hiába, valaki a fociért rajong, valaki az autókért, nos, én az ilyen furcsa elmékért epedezem, mint Dommiel.
- Nagyon jól látod a dolgokat. Pszichológusként lételemem az őszinteség, hiszen nélküle mit érne egy terápia? A lélek nem léphet a fejlődés útjára, ha csak az erényeivel és az abból fakadó hazugságokkal tápláljuk. Úgy érzem, Neked képtelen lennék hazudni bármiről is, különösen ha a rólad alkotott véleményemről van szó. Viszont megnyugtatlak... Eddig különös módon számomra semmilyen negatív rezzenést nem mutattál még. Ami azért is furcsa, mert hamar észreveszem a tűt a szénakazalban. Ezt azzal magyarázom a saját szemszögemből, hogy Rád képtelen vagyok csupán objektív szemmel tekinteni, így ha akad is negatív, az egy szép ködfátyol mögött pihen. - egy újabb őszinte hullám részemről, megtűzdelve költői s szakmai mondandókkal. Érezhetően nagyon könnyedén szöknek elő belőlem a szavak, hiszen tudom, hogy Dommiel megérti, amit mondok. Ő nem az az átlagos férfi, akiből kettőt minden utcasarkon fel lehet fedezni, s akinél az autókon, a nőkön, s a munkán kívül szinte nincs is más beszéd téma. Megmondom őszintén néha hiányzik az efféle csevej. Igen, bármilyen furcsa, egy pszichológusnak is szüksége van néha beszélgetésre, hiszen mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a pácienseink. Számomra a helyzet ugyanakkor kicsit bonyolultabb, hiszen nagyon sokat utazok, így a régi barátnak vagy havernak nevezhető emberek is szép lassan lemorzsolódtak. Hiába, valamit valamiért. Mindent vállaltam, mikor nem is annyira régen odavéstem a nevem a Horizon szerződésének aljára.
Nagyot kortyolok az italból, mielőtt mindketten felállnánk, s kicsit odébb ballagva folytatnánk a beszélgetésünket. Én magam becsusszanok Dommiellel szembe a bőr ülésre, s a köztünk levő asztalkára helyezem az italt. A kalapomat magam mellé vetem, majd egy ujjal közelebb húzom magunkhoz a hamutartót.
- Nem bánod? - húzok elő a zsebemből egy igazán különleges cigarettát, amit még Szingapúrból szereztem nem is olyan rég. Enyhe bódító hatása van, s az átlagos cigarettákkal ellentétben ezt édeskés illat lengi körbe. Megkínálom Dommielt is, ám ha ő ellenzi, akkor inkább elteszem. Nem vagyok láncdohányos, inkább a hangulat vezérli nálam, s ebben a bágyadt félhomályban most különösen jól esne egy kis kábító füst az alkohol mellé.
- Igen, teljesen jogosan nevezhetjük szerelemnek. Ez egy olyan tudomány, ami mindig tud újat mutatni, s a mélységei határtalanok. Ugyanakkor sok mindenről le kellett mondanom, hogy ennek szentelhessem az életem. Család, barátok, otthon... Ez mind-mind olyan dolog, ami mögöttem kullog valahol. Ugyanakkor te sem tűnsz olyan férfinek, aki minden percét szíve szerint társaságban töltené el. Inkább olyannak, aki jobban díjaz egy magányos, elmélkedős éjszakát egy üveg alkohol társaságában. Ám javíts ki, ha nagyot tévednék. - húzom félmosolyra ajkaim, miközben egyre csak Őt fürkészem. Nehezen tudom levenni róla a tekintetem. Mindig is keresem a szemkontaktust, hiszen az íriszekből rengeteg mindent ki lehet olvasni. Dommielben azonban nagyon nehezen tudok olvasni. Számomra Ő kész rejtély, egy olyan titkos könyv, aminek innám minden egyes betűjét.
- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Néha ahhoz, hogy előrébb lépjünk, fel kell rúgnunk az elveket és bele kell kóstolnunk az ismeretlenbe... - s mintegy megpecsételve szavaimat, szinte alig észrevehetően megérintem a kezét (ha csak nem húzza el). Nem tart tovább pár pillanatnál, s mikor visszahúzom a kezem, akkor sem a zavartságom miatt teszem. Nem, ez teljesen átgondolt érintés volt, mondhatni amolyan "teszt" önmagam s Dommiel számára. Nos, én átmentem, nagyon is, hiszen egy pillanatra újra felcsúszott a szívem a torkomba, amit egy nagy korttyal gyorsan vissza is lökök a helyére, s mintha mi sem történt volna, újra szóra nyitom ajkaim.
- Ha jól emlékszek, arra nem tértünk ki konkrétan, hogy merre is élsz pontosan. Nem vagyok rest kimondani, de minden érdekel, ami Veled kapcsolatos, így szólj bátran, ha túl sokat kérdezek. - morzsolok el egy sejtelmes mosolyt, s egy újabb korty után hamar következnek az újabb kérdések.
- Egyedül tengeted a mindennapjaid, vagy esetleg egy családtagod, barátod társaságában? - átlagosnak ható kérdések, számomra mégis nagyon fontosak, hiszen ezek az információk mind-mind mélyítik a róla alkotott képet, amely egyre inkább megbabonáz.

Let Me Dreamseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Csüt. Júl. 12, 2018 9:29 pm

Shazan & Dommiel

You And Me


Elhallgatva mondandóját, melyben a pszichológiát és az őszinteséget ötvözi, minden szavában ott van, mennyire szenvedélyesen is űzi eme tudományt, avagy számára művészetet. Bár megannyi hozzá hasonló munkáját szerelemmel végző, őszinte ember élne e földön. Egészen más világban élnénk. Nem csupán a jutalom bezsebelésén múlna minden. Persze ki mit ért a jutalom szó alatt, ám manapság ez sokszor egyenlő a pénzzel s hatalommal. Az sem elhagyható, amiképp feltárja előttem rólam alkotott képét. Aprócska, ám de annál huncutabb mosoly ül ki ajkaimra. Ha úgy veszük, e jellem, egy pszichopatáé is lehetett volna. Persze csak szélsőségesen foglalkozva vele. De nem pont ezt látják áldozatai is? Minden bizonnyal nem véletlen, hogy így érez, hogy ennyire vakon ragaszkodik hozzám. Ám ez valahol kölcsönös, mégha kissé különös is ez így. Vágyom a megismerésére, a kiismerésére, hogy élete része lehessek, ha csak egy-egy alkalom adtán is. Tudom, mit várhatok tőle, és élvezni akarom mind ezt. Ahogy teszem most is. Azt hiszem szerencsésen kiszúrtuk egymást. Ő is hasonlóképp vonzódhat hozzám, mint jómagam Ő hozzá.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, én sem vagyok tökéletes. Meg lehet idővel, ahogy lehull a ködfátyol, kevésbé lesz szép a látnivaló. Ugyanakkor annak is meg kell adni az esélyt, hogy ami nekem talán csúf bűn, te alig-alig élnéd meg negatív dologként. S ebben bízom a legjobban. Rettentő sokat veszítenék az életben, ha egy kicsit is alább hagyna érdeklődésed irántam, s már nem élveznéd olyan őszintén és fesztelenül jól magad beszélgetéseink pillanatában, előtte s utána is. - kortyoltam az italba.
Ám ez nem holmi önsajnálat áradat vagy siránkozás felé, valóban a mélybe zuhanék egy időre, ha hirtelen elillana ez a remekül alakuló kapcsolat, melynek légköre azt hiszem már most is ízzik körülöttünk. De tudom, hogy csak miattam sem maradhatna. Ő egy szabadlelkű madár, kit nem lehet rabul ejteni, különben ki tudja mivé válik, meddig létezik. Ki veszne belőle e fantasztikus életmód, a felfedezők kíváncsisága, a boldogság szabadsága, mely jelenthet számára akár egy szép reggelt, egy virágot vagy dalt. Tönkretenné az aranykalitka.
Most azonban élek a pillanattal, hogy közelebbről is megismerhessem. A pulttól kissé távolabb foglalunk helyett, kevésbé vagyunk szemelőtt, senkit sem zavar már talán jelenlétünk.
 - Ugyan... - válaszoltam minek után én is elhelyezkedtem az ülésen. Nincs okom tiltani, jómagam is dohányzom, ha nagy ritkán is. Úgy vallom, amit csak lehet, ki kell próbálni, mert ezek teszik izgalmassá az életet. S bár nem terveztem füst szagúvá tenni öltönyöm, ez egy ilyen helyen amúgyis szinte lehetetlen, így elfogadok egy szálat, amit meg is köszönök, úgy ahogy illendő. Mikor elveszem még nem is sejtem, milyen ínyencséggel állok szemben, de amint a lángok megperzselik az illatra is különleges cigaretta végét, rá kell döbbenem, hogy ez is vele jár. Nem is tudom, ez is olyan, dolog, amit kinézhetek belőle. Hogy vannak még trükkök a tarsolyában, titkok a zsebeiben. Csodálom, hogy nem keresik folyton a társalgását. Még egy férfinek is kész főnyeremény, de egy nőnek meg pláne. Én is szívesen kisajátítanám magamnak.
 - Ó, Shazan, te túl jól ismersz. Lassan már nem lesz mit lepleznem. De nem is akarok. Szeretem a jó társaságot, ám manapság abból már aligha jut egy magamfajtának. Éppen ezért, nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy én kellő tempóban haladhatok melletted, nehogy a végén én is a mögötted kullogók csoportját bővítsem.  - egyszerűem képtelen vagyok ellenállni a szépségnek, s meg kell hagyni Shazan férfiasan bájos félmosolyától végigfut a hideg a hátamon, természetesen a szó legeslegjobb értelmében. Egy pillanatra akaratlan is elképzelem, ahogy ajkaink óvatosan ismerkedve súrolják egymást, ám forró csókban nem olvadnak, ellenben hajt a vágy, hogy finoman fogaim közé foghassam alsó ajkát, óvatosan harapva rá, miközben vágyakozva tekintünk egymásra, magunkévá téve a másikat. Mindössze néhány pillanat, míg ez a szép kép lefut a lelkiszemeim előtt, harapni és csókolni való ajkait figyelve. Mosolyom szüntelen, s e fantáziálgatás is csak fokozza örömöm és vágyaim iránta. Ajkairól lassan ismét felkalandoznak szemeim övéihez.
Hallgatva őt, nem győzöm ismételgetni, mennyire boldog vagyok, hogy magaménak tudhatom Őt, figyelmét, reakcióit, mindenét. Egyre inkább erősödik bennem a késztetés, hogy akarjam Őt, hogy önző módon valamiképp magamhoz láncolhassam. Mikor megérint, akaratlan is nyelek egy nagyot, követve kézfejének minden mozdulatát, majd mikor elhúzza, már-már egy tetszetőségemet, nagyon is kifejező vigyorral és huncut szemekkel pillantok fel ismét érdekes íriszeibe. Mintha csak játékot kezdeményezne, én pedig alig látok az örömtől. Ezt a játékot sokan játszák, ám elég változatos kimenetele szokott lenni, ami talán még különlegesebbé teszi. Őszintén szólva noha én romantikus személynem tarto magam, nem vagyok az a sokat randizós típus. Ha akarok valamit, azt bizony jó előre a másik tudtára adom, többnyire jelekkel. Ezeket a jeleket pedig - ahogy Shazan nem is olyan apró játékát tekintve - félreérthetetlenek. Nem tehetek róla, egyszerűen imádom az efféle kis játékokat, s a sietős korty is alá támasztani látszik, hogy Shazan is épp annyira élvezi. Hát még, hogy ez az első, hogy így ismerkedhet, férfival. Szeretném, ha nem bánná meg döntését, sőt jó emlékek fűznék majd hozzá, mikor hasonló helyzetbe kerül.
 - Nem? Igaz, erre én sem emlékszem már. Nos a városi zsivaj sosem állt közel hozzám, így egy csendesebb s talán kevésbé lakott részen lakom, a város végén. Nagyon szép hely, s annyira ismeretlen rész, hogy egy részén már csak földút visz hazáig. Ha gondolod, eljöhetnél. Már csak a táj képe miatt is. Nem számít milyen évszak van, az erdő, a mező, a nap, de még a folyó is lélegzetelállító. És ne aggódj, szívesen tárom fel előtted, bármilyen nemű kérdéssel is állíts szembe. Cserébe én sem leszek rest olykor ezt azt megérdeklődni. Meg lehet semmiségeknek tűnnek majd, de ahogy neked én, úgy nekem te is épp annyit számítasz. Nem hiszem, hogy egy alkalommal megtudlak teljesen ismerni, de egy igazán jó könyvet sem tud az ember egy nap alatt kiolvasni, hiszen át kell élnie minden percét, élveznie oldalait. Nem szabad elsietni, így jobb ha nem is tesszük. - szívok bele újfent a cigarettába, s csak most érzem, hogy nem csupán zamatában van a rejtély, de a hatása is lassan ellepi amúgyis már túlon-túl ködös elmém. Igaz, így a whiskyt kissé elhanyagoltam, de igyekszem behozni lemaradásom.
 - Ismerős zamat, de nem tudom hová tenni. Meg kell valljam, a dohány fajtáknak nem vagyok nagy ismerője, de bizton állíthatom hogy ez nem itteni darab, nemde? Mi volt eddig a legcsodálatosabb dolog, amit a világon láthattál utazásaid alkalmával? - csillantak fel szemeim, várva, hogy egy még egy kissé közelebb érezhessem magamat hozzá, a válasza által. Cserébe - s persze örömmel - válaszolok én is minden kérdésére.
 - Nem, nem. Egyedül. Barátaim, melyek sokkalta inkább csupán ismerőseim, nem illenének bele az én világomba, se én az övéjükbe. Szívesen hívom meg őket alkalom adtán vacsorára vagy egy-egy különleges alkalomra, de hogy túl sokáig elviseljen a fáradalmasan sznob jelenlétüket... nem. Ami a családom illeti, egy kis család voltunk, szokatlan életformával.  - beszélgetéseink során talán most először hanyatlik jó kedvem, mely a család szó kiejtése közben eddigis játékos mosolyomnak is végett vet. Nem haragszom, nem tudhatta, sőt én erről is szívesen beszélek neki, csak épp nehezebb a múlt eme sötét oldalát is pozitívként említeni.
 - Apámnak súlyos pszichés problémái voltak, amik miatt édesanyám és én igen korlátolt életet élhetünk. Ő mind ezt nem is igazán tudta megemészteni sohasem, súlyos terheket cipelt a hátán, amiket idősen már képtelen volt egymaga feldolgozni, néhány évvel ezelőtt hunyt el. Apám... nos ő rá gyerekkorom óta idegenként nézek, nem is tudnék másképp. Nem tudom él-e még egyáltalán. - lötyögtettem a maradék whiskyt a poharamban, amit a mondat végén le is húztam a cigaretta mellett. Tudom, hogy kíváncsi, s nem is fosztanám meg a múltam ezen részétől sem, ám egy pillanatra elkapott az érzés, hogy ez talán korai. Nem nekem, neki. Talán tönkretenném a köztünk lévő csodálatos kapcsolatot, amit most mindennél jobban féltek. De hogy félre ne értsen, megadom a lehetőséget, ha hallani szeretné, szívesen mesélek.
 - Nem a titkolózás a szándékom, csupán az örömteli légkört nem rontanám csúnya emlékek feltárásával. Én túl jutottam rajta, de tartok tőle, hogy neked még friss lenne. De ha megígéred, hogy a történet nem is olyan szörnyű végén, ugyanilyen mosollyal folytatjuk tovább az estét, mint amilyet eddig ki csalhattam belőled, nem akadékoskodom.  - mosolyodtam el immáron újfent jókedvűen. Nem tudok nem boldog lenni, mikor elmosolyodik, olyankor elkap egy kellemesen melengető érzés, ami által valahogy a szürke napjaim is csodálatosabbá válnak.


| music: Don't Stop The Devil |Még mindig nagyon-nagyon  nyal  | seth


I can and I will

watch me
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   ₰ Yesterday at 10:50 pm
Dommiel & Shazan

"A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni."

Akaratlanul is elkapom olykor a tekintetem, hiszen miközben szemeink egyre mélyebben fonódnak össze, néha úgy érzem, hogy ha egy pillanattal is tovább hagynám, akkor belelátna a lelkembe is. Vagy éppen úgy elvörösödnék, mint valami első szerelmes kis tini. Nem akarok gátat szabni az érzéseimnek, de amikor mosolyog, úgy érzem, hogy minden egyes porcikám beleremeg. Ilyen még nem igazán történt meg velem, hogy egy ember ennyire hatott volna rám, s ennyire megfogott volna, ennek pedig azt hiszem, nem leszek rest a végére járni. Nem igazán tudom még, hogy mi ez az egész különös szikra, ami kettőnk közt akar hatalmas tüzet gyújtani, de az biztos, hogy én nem fogom eloltani.
- Mondták már, mennyire titokzatos vagy? - minden egyes szava után egy kicsiny űr keletkezik bennem, hiszen annyi kérdést vet fel bennem, ami megválaszolatlanul marad a tudatalattim mélyén, hogy ennek összessége ad valami szokatlan, sötét aurát Dommiel köré, mely mögé oly' nehezen látok csak be. Engem sokszor vezet kegyetlenül a kíváncsiságom, ami majdnem olyan, mint egy drog, hiszen a végletekig képes vagyok elmenni, hogy kielégítsem... Úgy tűnik egészen odáig, hogy férfiakkal találkozgatom. S hogy bánom-e? Igen. Azt bánom, hogy Dommielre nem előbb akadtam rá...
- Ezt is remekül látod. Az én értékrendem, hogy is fogalmazzak... Egy kicsit más. Én nem húztam fel falakat magam köré a világ megszokott normáiból. Hiszen Te is tudod, mennyire szabad elvű vagyok és nyitott, ebből kifolyólag pedig úgy tartom, hogy az egyensúlynak meg kell lennie mind a világban, mind bennünk. Nem csak a jó épít fel minket. Nem csak fény árad belőlünk. Hanem ott lappang bennünk a sötétség is, mely sokkal meghatározóbb, mint azt gondolnánk. - sejtelmes félmosoly telepedik ajkaimra, miközben azok elvesznek a pohár takarásában. Még az is különleges, ahogy mozgatja száját, s ahogy ily' megragadó hanglejtéssel ejti ki a szavakat. Őszintén bevallom, nem találkoztam még ilyen emberrel. Pedig aztán rengeteg elmével volt már dolgom életem során, akiket különböző kis halmazokba helyeztem. Lényegében mindenki hasonlított. Ő azonban egy teljesen külön csoportot alkot, melynek egy tagja van csupán. Ő maga. Azért szárnyaltam eddig szabadon, azért röppentem egyik ágról a másikra, mert sosem találtam meg azt a tökéletes személyt, kinek összetettsége s kémiája elérné azokat a magasabb szinteket, ahol én járok, a felhők között. Igen, bevallom, nálam nagyon magasan van az a bizonyos mérce. Az én érdeklődésem könnyű felkelteni, s még könnyebb azt elveszíteni, így hát nem is pocsékolom az időmet az adott személyre, hiszen tudom, hogy talán épp attól veszem el az időt, aki valahol ott bujkál a félhomályban. Dommiel pedig maga megtestesíti ezt az egész homályt, amelyet egész életemben kerülgettem, de sosem tudtam belesni alá. Most pedig itt vagyunk, Ő és én, s bár az elején - még az internetes ismerkedés kezdetén - tán akadtak kétségeim afelől, hogy vajon mi lesz a vége annak, ha két férfi kezd el találkozgatni. Próbáltak megkörnyékezni azok a bizonyos társadalmi normák, de ezeket hamar sikerült elűznöm, így semmi sem mocskolhatja be azt a varázslatos képet, melyet Dommielről alkottam.
- Felettébb kíváncsi vagyok, mire gondolhatsz csúf bűn alatt. - mosolyom még inkább szélesedik, miközben enyhe kétértelműséget is csempészek szavaim mélyére. Ezzel párhuzamosan pedig érdekes jeleket fedezek fel magamon, mely valószínűleg annak köszönhető, hogy sikerült teljesen behálóznia. Az ilyen jellemek, akik ennyire képesek beférkőzni egy másik ember lelkébe, legtöbb esetben pár beszélgetés végére megkapják a "pszichopata" jelzőt. Dommiel is mutat jeleket, de Ő ennél sokkal, de sokkal összetettebb, s már-már olyan magaslatokat ér el, hogy szinte még a kútba is utána ugranék, ha arra kérne. Remélem nem hiszi, hogy minden második embernél hasonló érdeklődést mutatok, hiszen ez nem így van. De úgy érzem, ezt hamarosan bizonyítani is fogom...
- Reménykedem abban, hogy a csúf bűnök Téged sem taszítanak majd el. Nem vagyok az a sztereotip orvos, aki csak a jónak él. Nagyon sok hibám és bűnöm van, s bevallom férfiasan, a diplomám és a szakmai elismerésem is egy hajszálon múlott, amit az édes hazugságok, a manipuláció, és a jó emberismerő képességem lendítettek előrébb. Mielőtt egy pszichológust a nagyvilágba engednek, azelőtt számtalan teszten kell átmennie, amin ha elbukik és alkalmatlannak nyilvánítják, akkor mit sem ért az a sok elvesztegetett év. Az én legnagyobb hibám a "közönség" szerint az, hogy túlságosan is megélem az érzéseket, amiket túlságosan magamba építek. Legyen szó akár egy gyönyörű tájról, egy dallamról, vagy... Egy olyan férfiről, mint amilyen Te vagy. Pszichológusként az az elvárt, hogy ráhangolódjak a világ rezgéseire, s annak alapján ítéljek. Én azonban a saját rezgéseim alapján ítélek. - utolsó mondatom az enyhe füstfelhőbe veszik, mely időközben körénk telepedett a cigarettától. A nyelvem pedig kissé megeredt, hiszen tudom, hogy Dommielben nem süket fülekre találok, s megérti, amit mondok. Másokkal nem igazán szoktam a saját dolgaimról őszintén beszélni, hiszen az üres bólogatásokra nekem nincs szükségem, ám most úgy érzem, hogy ahhoz, hogy jobban megismerjem Őt, magamból is kell adnom. Nem is keveset...
- Az képtelenség lenne, Te sosem fogsz mögöttem kullogni. Hiába találkoztunk most először, tudom, hogy amit az interneten mutattál magadból, az csak egy kicsiny töredéke annak, ami valójában vagy. S ha már eddig ennyire megragadtál, kész vagyok elmenni bármeddig azért, hogy közelebb férkőzhessek a lelkedhez. Bármeddig... - nyomatékosítom még egyszer a szócskát, ám ez már társul egy kis játékkal is, miközben felvonom a szemöldököm, s eltűnik ajkaim közt az utolsó korty is. A pohár immáron üresen koccan az asztalon, én pedig abban a pillanatban intek is a pultos felé.
- Jól tükrözi a stílusod és a megjelenésed, hogy nem vagy társasági ember. Túlságosan is kifinomult vagy a többiekhez képest, ezt pedig a szó legjobb értelmében mondom. Nehéz lehet egy magadfajta különlegességnek megfelelő hallgatóságot találni. Olyasvalakit, aki értékeli azt, ami vagy, ott legbelül. - időközben a pultos is megjelenik, s bár kissé furcsán pillant kettőnkre, én mintha ebből mit sem vennék észre, készségesen berendelem a következő kört. Ez már valószínűleg a fejembe fog szállni, hiszen nem szoktam minden nap alkoholizálni, de kérem, az alkohol bátrabbá tesz. Nem mintha szükség lenne lökésre, de egyáltalán nem zárkózom el egy kellemesen mámoros estétől.
- Ezt vehetem egy hivatalos meghívásnak? Mert ez esetben örömmel meglátogatnálak bármikor. Nagyon is érdekel, hol tengeted a mindennapjaid. - mondom ezt mind őrülten csillogó szemekkel, s közben akaratlanul is végigfut a gondolat agyamon, hogy milyen tökéletes lenne a pillanat, amikor csak ketten vagyunk. Nincsenek kíváncsi szemek, csak Ő és én. S a pillanat, mikor...
- Az italok. - zökkent ki feltörő vágyaimból a pultos, aki gyorsan lehelyezi a két martinit az asztalra, majd sietősen odébb áll. A levegő közben szinte bent marad a tüdőmben, s halványan beharapom az alsó ajkam, majd egy halk, vágyakozó sóhajtás kíséretében eresztem ki a levegőt, miközben vigyorogva pillantok végig Dommielen. Milyen különleges vonásai vannak! Ezekkel az igéző szemekkel pedig szinte ölni tudna... Szép halál lenne, meg kell hagyni.
- Egy szingapúri, öreg kis faluból származik. Ha jól sejtem, érzed már a jótékony hatását. Őszintén szólva nem vetem meg az efféle cigarettákat és egyéb szereket, hiszen az emberi elmére annyi mocsok telepedett, hogy elismerem, sokszor segítség kell ahhoz, hogy ezt mind-mind levesse magáról. Szeretek szárnyalni... Minden értelemben. - nem, nem vagyok drogos, sem függő, csupán alkalomadtán szeretem feszegetni a határaimat. Ez is olyan dolog, ami nem túl méltó egy olyanhoz, akinek ott függ a neve előtt a "doktor" szócska. Hiába, nem szeretem a lemondásokat, s igyekszek úgy megoldani az életem, hogy erre ne is legyen szükség. Egyértelműen nem megyek be dolgozni úgy, hogy közben a szervezetemben túlteng a drog, de egy-egy hétvégén igazán kellemes tud lenni, mikor teljesen magamba fordulok. Vajon Ő is hasonlóan vélekedik? Vagy épp ellenkezőleg?
- Rajtad kívül? - jegyzem meg kacérkodva széles vigyorral, majd a magasba emelem a poharat, s nagyot kortyolok belőle. Láthatóan bátrabban húzom meg, már nem csak ízlelgetem, hanem mohón veszejtem el magamban szinte a negyedét, miközben kivéve a kis fogpiszkálóra függesztett olívabogyót, játszadozni kezdek vele ujjaim közt.
- Nem tudnék egy konkrét dolgot kiragadni. Inkább az érzések azok, amik megragadtak igazán bennem, de ha nagyon gondolkozok, akkor talán az Elbrusz magasba nyúló csúcsai voltak azok, melyek nagyon mély nyomot hagytak bennem. Másfél éve egy ahhoz közeli kis törzsnél töltöttem pár hetet, s az utolsón megmásztam a nagy Elbruszt. Nem jutottam el ugyan a csúcsig, hiszen ahhoz tapasztalt hegymászónak kellene lennem, de olyan magaslatokba értem el, mint még soha. S onnan letekinteni a világra, melynek mintha a peremén álltam volna teljesen egyedül... Felemelő volt az érzés. S neked mi volt a legcsodálatosabb dolog, amit újraélnél, ha tehetnéd? - újabb korty, a martini fele pedig ezennel el is tűnik. Másra sem tudok gondolni, csak Dommiel közelségére, így "véletlenül" még a lábát is megrúgom az asztal alatt, csak hogy hozzáérhessek bűntelenül. Ajkait vizslatva akaratlanul is kiráz tőle a hideg, hiszen lelki szemeim előtt már hajolok is át az asztal felett, hogy halk csókot leheljek rájuk. Ebbe az érzésbe bele is borzongok, s zavartan kapom el róla a tekintetem, mielőtt még azt gondolná, hogy illetlen vagyok. Nos, néha talán az vagyok, s ha majd elfogy ez a pohárka is, már nem biztos, hogy a józan eszem fog győzedelmeskedni a vágyaim felett.
- Reménykedem abban, hogy mire reggel kinyitod a szemeid, még azt gondolod, hogy én illek a világodba. - mosolygok felé bizakodva, miközben elnyomom a cigaretta utolsó kis maradékát. Nem szeretném, hogy ez az este véget érjen, s ha most kellene választanom, talán ez lenne az, amit újraélnék akár ezerszer is.
- Ne, ne, kérlek, ha ez a téma levarázsolja rólad a mosolyt, akkor nem kell róla beszélned. Nem kell itt beszélned róla... Ugyanakkor tudd, hogy én tényleg mindent tudni akarok rólad. Nem szeretnék, hanem akarok. A múltad a tiéd, a sajátod, s bármi is történt a családodban, ha úgy érzed, hogy nekem képes vagy elmondani, akkor egy percig se gondolkozz azon, hogy mi fog utána következni. Amíg Te itt vagy, addig az én arcomon mindig jut helye egy mosolynak, ami csak a Tiéd. - ezt nyomatékosítva pedig újra megérintem a kezét, négy ujjamat haloványan ráfonva kézfejére, mely talán csak pár másodpercig tarthat csupán, de az élesen világító íriszeim, melyeket olyan mélyen fúrok bele Dommiel tekintetébe, amennyire csak tudok, nagyon is arról árulkodnak, hogy ha rajtam múlna, akkor órákig így maradnánk. Vagy még közelebb egymáshoz...

Kill4Me ▲ Ejj, te kis huncut Razzseth
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dommiel & Shazan ''' Let Me Dream   
Ugrás: