Dr. Shazan O'Berin






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
6
4
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
7
Katonák
1
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
5
2



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:20 pm

Írta  Dr. Shazan O'Berin
Szomb. Szept. 08, 2018 3:49 pm

Írta  Skylar Brooks
Pént. Aug. 24, 2018 10:59 pm

Írta  Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 12:21 pm

Írta  Seth O'Brien
Hétf. Júl. 09, 2018 8:27 pm

Írta  Vendég
Hétf. Júl. 09, 2018 9:19 am

Írta  Ethan Palmer
Vas. Júl. 08, 2018 10:02 pm

Írta  Asha Devereux
Vas. Júl. 08, 2018 9:17 pm

Írta  Nathan Crane
Vas. Júl. 08, 2018 8:07 pm

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Dr. Shazan O'Berin

Témanyitás₰ Tárgy: Dr. Shazan O'Berin   ₰ Szomb. Jún. 02, 2018 3:52 pm


Dr. Shazan O'Berin


Csoport: Tudósok  Kor: 26   Képesség: -  Pb alany: Avan Jogia




Hogy ki voltam? Senki. Hogy ki vagyok? Senki...
A múlt már csupán ködös emlékképekben él ott valahol elmém mély bugyraiban, melyeket az idő vasfoga egyre inkább befeketít. Ám én nem bánom. A kényelmes életen kívül igazából nem veszítettem semmit, hiszen a halál szele már jó pár éve megérintett, s magával ragadott mindenkit, aki fontos volt számomra. A családunk nem volt nagy, olyannyira nem, hogy csupán a szüleimet ismertem a saját véremből. A nagyszülők már születésem előtt elhunytak, a szüleim pedig mindketten egykék voltak, ahogy én magam is. Talán még húsz éves sem lehettem, mikor mindketten kilehelték lelkük utolsó suttogását, de szép kort és békés halált tudhattak magukénak. Idősek voltak már, én is későn születtem, s álmukban érte el őket a vég. Sokáig gyászoltam, s kissé nehéz és furcsa volt elfogadni, hogy teljesen egyedül maradtam e hatalmas világban, de minden megváltozott, mikor a tanulmányaim végeztével felvételt nyertem a Horizon vállalatnál viselkedéskutatóként. Az egyetemen pszichológiát tanultam, s az, hogy igazából már nem kötődtem az otthonomhoz, csak előnyömre vált, hiszen azzal a feltétellel vettek fel, hogy akár több hónapot is távol kell lennem, s vállalnom kell a nem feltétlenül kulturált körülményeket is. Emellett nagyon szigorú titoktartási szerződést kellett aláírnom, hiszen a feladatom nem csupán az volt, hogy tanulmányozzam a különböző kultúrába tartozó embereket. Hanem az, hogy lejegyzeteljem, hogy bizonyos szerek mit váltanak ki belőlük...
Titkos volt a projekt, de biztosítottak, hogy semmi veszélyt nem hordoz magában. Ma már tudom, hogy többek közt én is segítettem abban, hogy a járvány minél szélesebb körökben elterjedjen...
Bár még nagyon kezdeti státuszban volt a kísérlet, mikor belevágtam, de tény, hogy érdekes reakciókat jegyeztem fel. Jártam Indiában, ahol betekintést nyertem a szegénység mélyen gyökerező rétegeibe, voltam a hegyekben, ahol eldugott kis kolostorok öreg szerzeteseivel folytattam eszmecserét, de eltöltöttem pár hetet egy dzsungelben lakó törzsnél is, akik a hiedelmekkel ellentétben nagyon befogadó közösség voltak. Számomra ezek az utazások teljesen elfeledtették azt a szót, hogy "haza". Azt, hogy "munka". Rengeteget tanultam a különböző csoportoktól, így a kísérlet, ami eredetileg a célom volt, már átcsúszott a második helyre. Igyekeztem kiélvezni a változó környezet gyönyöreit, s ezt a temérdek egzotikus embert, akivel találkoztam. A felfogásom is kissé megváltozott, sokkal szabadabbnak éreztem magam, s az elmém teljesen kitártam a világ felé. A gyönyört pedig úgy szívtam magamba, mint egy veszedelmes tornádó mindent, ami az útjába kerül... Hiába, férfiból vagyok, s mindig is nehezen tudtam ellenállni a női szépségnek, s e "gyengeségem" pedig igen csak előtérbe került, mikor megismerkedtem a törzsek női tagjaival, akik persze tiltott gyümölcsnek számítottak, de hát... Én már több ezer kilométer távol voltam, mikor a leendő férjek rájöttek, hogy az asszonykájuk bizony már nagyon csúnyán meg lett rontva. Ezért is halványodott el számomra a kötelességtudat, hiszen megízleltem a szabadság édes ízét, ami olyannyira megfertőzött, hogy képtelen voltam szabadulni. Egyre több időt töltöttem távol, s kihasználtam a vállalat erőforrásait, hogy a saját életemet egyengessem. Ehhez mindössze olykor el kellett küldenem a kutatásom részleteit. S ha már itt tartunk, annyira túlságosan szembetűnő jeleket nem jegyeztem fel, mint ami például most söpör végig a világon. Az emberek kivétel nélkül agresszívak lettek, némelyik még tört s zúzott is, vagy egyszerűen mindenkivel ordibált, hiába volt azelőtt a legcsendesebb, jólelkű bárányka. Ezen felül mindegyikőjük belázasodott, azonban ez nem döntötte le őket teljesen a lábukról, hiszen pár napon belül felépültek belőle. Vissza nem is estek, hiszen nem egyszer volt, hogy a szer beadása után - vagy nevezzük inkább vírusnak -, még hónapokig figyeltem az embereket. Az agresszivitás lassan elmúlott, s ugyanolyan makkegészségesek voltak, mint előtte. Ez volt a látszat, persze. Ma már azt is tudom, hogy ha valaki megfertőződik, pontosan ezeket a jeleket mutatja egy idő után, annyi különbséggel, hogy már nem épül fel, s pár óra leforgása alatt már ő is egy lesz a sok szürke járkáló közül...
Bár igyekszem nem az emlékekben élni, de néha még eszembe jut, hogy milyen veszélyes dolog volt a kezeim alatt. Hogy valójában én magam voltam a kísérleti patkány, akinek az volt a feladata, hogy terjessze az "igét". Én terjesztettem. S hogy megbántam-e? Nem. Kicsit sem. Azért sem, mert tudom jól, hogy ez meg volt írva. Ennek így kellett történnie, s ha nem én járom a világot táskámban a vírus egy kezdeti stádiumával, akkor más tette volna meg ugyanezt... Talán ezért sem ért annyira váratlanul, mikor kaptam a hírt egy hegyi kis kolostorban, hogy kitört a járvány. Eszméletlen módon kezdett el terjedni... Pár nap leforgása alatt ugyan sok információt kaptam a vállalattól, viszont hamarosan minden kommunikációm megszűnt a világgal. Hát eljött a vég... Én azonban nem estem kétségbe. Valami furcsa őrült módon azt éreztem, hogy leszakadt rólam a világ terhe, s ahogy egyre jobban pusztult az emberiség, annál szabadabbnak éreztem magam. A tudásom meg volt a túléléshez, hiszen rengeteget tanultam az utazásaim során mind a vadászatról, halászatról, vadon termő növényekről s minden olyanról, mely a mai világban a hasznomra válhat. Akkor még talán nem tartottam annyira fontosnak, de ma már látom, hogy a Sors vezetett a Horizonhoz, melynek a keze ilyen messzeségekbe is elér, mint ez a kicsiny, öreg kis kolostor. S bár ne lennék ennyire kíváncsi, bár ne hajtana a szenvedélyem! Muszáj volt útra kelnem a biztonságot nyújtó falak mögül. Látnom kellett... Látnom kellett, mivé lett a világ. Látnom kellett, ahogy az emberiség az utolsókat tapossa. S ezek a lények, ezek az egykori személyiséggel megáldott különös teremtmények annyira egyszerűek, de mégis összetettek! Talán ha nem pszichológiával foglalkoznék, nem érdekelne ennyire az egész s inkább rettegés töltené el a szívem, de így teljesen más a helyzet. Valami beteges élvezet húz a halottak felé, húz a pusztulás verme felé, mely lehet, hogy a vesztem okozza. Ám lehet, hogy a felemelkedésem...


Felhasználó profiljának megtekintése
Katona
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dr. Shazan O'Berin   ₰ Szomb. Jún. 02, 2018 7:00 pm


Gratulálok



:Az első tudós az oldalon, jee!  dilis
Üdv az oldalunkon, dr. Shazan!  *-*
Őszinte leszek veled: elkezdtem olvasni az előtörténeted, aztán azt vettem észre, hogy már a végére is értem és azt kérdeztem: "hol a többi?". Na nem azért, mert keveslem, hanem azért, mert annyira tetszett. Be se akartam fejezni.  please
A fogalmazásod kifejezetten tetszett, az egyes metaforákkal az élen.
A karaktered felkeltette bennem az érdeklődést és alig várom, hogy olvashassam mi fog történni vele mindezek után.
Egyszóval remekeltél, le a kalappal előtted és el vagy fogadva!
Most pedig foglald le azt a szépséges pb-det és irány a játéktér!


Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: