Reagan & Shazan ''' Kertvárosi krónikák






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
6
4
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
7
Katonák
1
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
5
2



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Dr. Shazan O'Berin
Szer. Aug. 15, 2018 7:15 pm

Írta  Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 12:21 pm

Írta  Seth O'Brien
Hétf. Júl. 09, 2018 8:27 pm

Írta  Vendég
Hétf. Júl. 09, 2018 9:19 am

Írta  Ethan Palmer
Vas. Júl. 08, 2018 10:02 pm

Írta  Asha Devereux
Vas. Júl. 08, 2018 9:17 pm

Írta  Nathan Crane
Vas. Júl. 08, 2018 8:07 pm

Írta  Elise Dunham
Pént. Júl. 06, 2018 9:43 pm

Írta  Sasha Morrigan
Pént. Júl. 06, 2018 10:48 am

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Reagan & Shazan ''' Kertvárosi krónikák

Témanyitás₰ Tárgy: Reagan & Shazan ''' Kertvárosi krónikák   ₰ Vas. Jún. 03, 2018 12:34 pm
Reagan & Shazan

"A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt. Különben belefulladnánk..."


Meglepő, de a rothadás bűzét hamarabb megszoktam, mint az emberekből feltörő szagokat. Eleinte ugyan rettentően gusztustalan volt a duplán is meghalt tetemekben nyúlkálni, de a sokadik alkalomra már sikerült elérnem, hogy öklendezés nélkül locsoljam magamra a beleket és egyéb kukacrágta belsőségeket. Persze azért annyira mazochista alkat nem vagyok, hogy napokig elviseljem magamon ezt a förtelmet, így amint elérek valami folyót vagy kis tavat, azonnal lemosom magamról. Ha tudom, hogy olyan helyre merészkedek be, ahol több halott lehet, akkor igyekszek beleolvadni a környezetembe, hiszen sosem lehet tudni, honnan akar jönni az "áldás". Ez pedig most sincs másképp. A térkép alapján egy kis kertváros előtt állok éppen, ami a látszat ellenére tele lehet egy csomó járkálóval, ha azt az elvet nézem, hogy mindenki igyekezett elhagyni a nyüzsgő belvárost. Itt azért védhetőbbek a házak, nagyobb a mozgástér, s a menekülési útvonalak is szélesebbek. Mégis, ahogy lelépek az öreg kis szántóföldről, melyen az imént gázoltam át, kellemes csalódás ér. Csend van. Csupán a lábaim alatt halkan összerezzenő száraz faleveleket hallom, s a közelben egy halk szélcsengő bús dallamát. Ez már eleve odavonzotta volna a közelben levő halottakat, de mégsem látok vagy hallok senkit. Így hát tovább sétálok az út közepén nyakamban egy bélsállal, egészen addig míg zsákutcába nem érek, mely kör alakban végződik, házakkal övezve. Itt még akár a lábam is megvethetem pár napra, mielőtt tovább indulnék, szóval neki is állok a keresésnek, és biztosítom a környéket.
Az utam a szemközti házhoz vezet, melynek egykori fehér festése már rég lepattogzott, a bejáraton levő szúnyogháló szanaszét van szaggatva, s az ajtó melletti egykori szépséges boltíves ablak mára csak egy betörött, pókhálós emlék. Halkan nyitom hát ki ajtaját, közben pedig előhúzom az övemből a késemet, mellyel miután beléptem, megkocogtatom a falat hangosabban. Majd várok. Semmi hang. Lassan beljebb hatolok, ám ekkor váratlanul halk dobogást hallok meg, mely a fejem fölött levő szobából jöhet. Sosem bízok semmit a véletlenre, először mindig a saját épségem tartom első helyen, utána következik csak az éhség. Így alig hallható léptekkel indulok meg felfelé, s csak hogy ne érjen váratlan meglepetés, először benyitok az első szobába. Ajtaja halk nyikorgással tárul ki, mely szinte a légy zümmögésével lehet egyenlő. Egy koszos, de lakatlan fürdőszoba pislog vissza rám, így megyek is a következőbe. A hang innen szökik ki...
Halvány zöld ajtaját óvatosan megérintem, s vontatottan tolom azt be résnyire, minden zajt mellőzve. A fejem bedugom, ekkor pedig meg is pillantom a rosszaságot, aki annyira kutat valami után. Talán csak egy patkány mászott be az ágy alá, hiszen elég hevesen dobálja ki onnan az öreg holmikat. Mondjuk kissé furcsa, mert a mozdulatai túlságosan... Összetettek? Igen, ez a legjobb szó rá, azonban én ostoba egy pillanatra sem feltételezem, hogy az illetőben esetleg még ott pislákolhat az élet kicsiny szikrája, így a késemet készenlétbe tartva lopózok mögé. Pontosabban lopóznék, ha nem kerülne a bakancsom alá valamilyen úton módon egy kellemetlen rohadt kis legó darab, ami megadva magát egy hangos reccsenéssel törik szét, ami ha eddig nem, de ezután biztosan rám vonja majd a halott figyelmét. Nincs mese, cselekedni kell, mielőtt még valahonnan nem teleportál elém egy egész cseszett legó készlet, így gyorsan felugrok az ágyra, s ha bizony nem reagál valamit az ágy alatt matató barna hajú, akkor könnyedén átdöfheti a késem a koponyáját. Persze, ha él és virul, akkor ez idő alatt minden bizonnyal már a tudtomra adta, hogy nem akarja megkóstolni az ízletes agytekervényeim, így remélhetőleg elkerüljük a balszerencsés fordulatot...


Resident Evilseth
Felhasználó profiljának megtekintése
 Similar topics
-
» Menedék - Fővárosi Állatmenhely
Ugrás: