Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.
//Elöljáróban: a név azért kötött, mert a karakter már felbukkant a lapomban és ezen a néven hivatkozok rá. :3 Itt elérheted: - katt -. A csoportot nem kötöm meg, erősítheted a túlélők táborát, de ha szeretnél magadnak valami képességet, nem állok az ihlet útjába, abban az esetben akkor annyi pluszt raknék hozzá a részemről, hogy bármilyen erővel rendelkezel is, titokban tartod, előttem legalábbis mindenképp. Aztán az rád bízott, hogy felfeded-e vagy sem. A pb-t illetően két lehetőséget adnék meg: Eliza Dushku & Kate Beckinsale. Egyikük sincs kőbe vésve, viszont annyi kritérium lenne az alany választásnál, hogy a lapomban úgy írtam meg, mint hosszú, barna hajú hölgyet, illetve szeretném, ha emellett korban is nagyjából igazodna hozzám. :3 //
__________________________________
"És jöttem. A kötelékek meglazultak. Két kézzel engedted el az ernyedt múltat."
/ Brondel Cermidoff: És jöttem (részlet) /
Az emberek lelke sebeket és fájdalmat rejt. Igaz, kié nem ebben a világban? Bármennyire szeretnék enyhíteni rajta, ön is közéjük tartozik. A város lakója és egyben a templom rendszeres látogatója is. A többi lakót leszámítva úgy érzi, egyedül maradt, tekintve, hogy mindenkit, aki fontos volt az életében, elvesztett. Ennek ellenére mégis minden éjszaka, mikor párnára hajtja a fejét, kísérteni kezdi a múlt, melyet leginkább csak felejteni szeretne, hogy ne fájjon többé. Mikor először keresett fel, kétségbeesett volt, törékeny, mégis már az első pillanattól fogva láttam azt a leírhatatlan, csodálatos erőt magában: a reményt, a fényt. Támaszra volt szüksége, ám a hite, a reménykedő lelke sosem adta fel. Rendkívül tisztelem érte, Susan, és bár sosem mondtam el önnek, olyan a mosolya, mintha a Mennyek ragyognának rám. Ahogy ön se önti szavakba, hogy az utóbbi időkben már nem csak az Úrhoz fűződik köteléke, mi a templomba húzza.
