Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.
₰ Tárgy: mymomtookmyvape ₰ Pént. Aug. 24, 2018 9:10 pm
Egy újabb nap egy újabb hétben és egy újabb hét egy olyan hónapban amit senki sem számol csak én. Igazából semmilyen feladatom nincs kivéve, hogy ha a többiek begyűjtő útra mennek velük tartsak ami egy héten egyszer van. Néha unalmamban körbejárom a kerítést leaggatva a felakadt fertőzötteket. Most is épp azt teszem mikor meglátom Nathant a férfi aki jóformán megmentette az életem. Elmosolyodom és felé lépkedek kezemben egy jókora késsel amit az imént még arra használtam, hogy levágjam az egyik igazán erősen odakapaszkodó, járkáló hullát.
Köszöntök neki egy mosollyal, és ránézek a kezében lévő késre: Látom jól elvagy.
Előveszek a zsebemből egy összehajtott papírt, amint az imént kaptam Ethantől. Ami azt illeti igen. Azt a fülest kaptuk, hogy metamorfok vannak nem messze a táborunktól. Egy kölyök, tinédzser lehet. Meg kéne keresnünk és ha tudjuk visszahozni a táborba mielőtt a Horizon találja meg.
A kerítésre nézek és röviden nevetek egyet, amit sokkal gyakrabban csinálok azóta, mióta Skylar is a táborban van:
Persze, ha elfoglalt vagy. Akkor vihetek magammal valaki mást is.
Felcsillan a szemem, ahogyan más metamorfról beszél és egy feladatról ami kilátás lenne az unalmas napjaimban.
El bizony ... mindenki hasznossá teszi magát én pedig itt vagyok a semmittevés közepén. De lehet, hogy csak nem bíznak bennem eléggé, hogy feladatot bízzanak rám.
Mosolyodom el akaratlanul is végigpillantva rajta.
Ó nem nem nem .... ki van zárva én megyek és nem más.
És azzal a lendülettel belekarolok a másik kezemmel kikapva a papírt.
De bíznak benned eléggé. Én bízom benned, Ethan is szóval... Ha valaki máshogy van ezzel azt küld az irányunkba.
Viccelek, és meglököm gyengéden a vállát.
Mostanság nem volt sok munkánk. Napról napra egyre kevesebb metamorfot találunk, Ethannel tervezzük hogyan mentsük ki a többi metamorfot az intézetből... Mondta is hogy jól jönne a segítséged. Próbáltam segíteni az intézet belsejének felmérésével, de annyira nem voltam jártas a foglyok körzetében, nem emlékszem már annyira a járásra ott.
Vallom be, és ahogy belém karol akaratlanul is dobban egyet a szívem.
Reménykedtem is.
Elengedem, hadd vegye el tőlem a papírt. Közben elindulok vele a tábor fegyvertára felé, hogy összeszedjek pár fegyvert.
Elmosolyodom a megjegyzésén miszerint ne hallgassak senkire és bárki aki nem bízik bennem küldjem hozzá. Miután beérünk a raktárba egyszerűen felülök egyenest az egyik pultra.
Tudod ilyenkor mikor minimálisan is de atyáskodsz felettem hálát adok, hogy nem öltelek meg.
Csúszik ki egy nevetés az ajkaim közt mivel mindketten tudjuk, hogy esélyem sem lett volna kificamított bokával és bevert fejjel miközben ájultan fekszem a vállára csapva.
