Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.
Csoport: Metamorf Kor: 27 Képesség: Ergokinézis Pb alany: Elizabeth Olsen
Testemen versenyt játszanak az izzadtságcseppek, ahogy egyszerre izzadok és ráz a hideg. Azt mondta minden rendben lesz, de, hogy is hihetnék neki? Már több liter infúzió átment rajtam és még most sincs fogalmam mire jó ez az egész. Lecsukódik a szemem mire kinyitom fogalmam sincs mennyit aludhattam sőt egyáltalán mennyi ideje vagyok itt? Nincs ablak sem ajtó, amin átszűrődő fény vagy annak hiánya megmondhatná milyen napszak van. Nem tudom, hogy a halált várjam vagy azt, hogy jobban legyek. Pontos időközökként belép az, aki ezt tette velem, hogy aztán hangos nyikorgással odahúzza az ágyam mellé a széket.
Válaszolj kérlek a kérdéseimre...
Emlékszem kiskoromban odavoltam Erskin bácsiért most viszont lágy nyugtató hangját az ördögének tekintem.
Mi a neved?
Árnyakat látok a falon felém mászni én pedig a képükbe nevetek. A hajam egy összeálló csatakban tapad az arcomra.
Pontosan tudja a nevemet Dr. Erskin. Látta, ahogyan felnővök és azt is látta, ahogy apám meghal. Mi értelme ezeknek a nyavalyás KÉRDÉSEKNEK.
Összerezzen a székében, ahogy ráüvöltök és felsóhajt megigazítva a szemüvegét.
Az agy működésed vizsgálom és tudnom kell, hogy még tudod azt, hogy ki vagy. Úgyhogy kérlek válaszolj a kérdésekre. Én még mindig jobb vagyok, mint project Nemesis és ezt te is tudod.
Némi hezitálás után mély sóhajt véve megszólalok.
Skylar, Skylar Brooks. 1991 március 12.-én születtem, apám Kevin Brooks aki a Horizon vállalat vezető szponzora volt.
Érzem, hogy kavarog a gyomrom és kezdek újból elveszni a fejemben kavargó éterben. Elájulok és újból gyermek vagyok. Anyám karjaiba rohanok, de csak apámat látom a távolban a telefonján tárgyalva valakivel. Ez mindig így ment, ha jól belegondolok egészen addig ameddig be nem dugtak egy bentlakásos iskolába. Újból felriadok egy hangra, de az nem Dr. Erskin nyikorgó széke, hanem sokkal inkább egy erőtér, ami most vöröslőn veszi körbe testemet és mint egy villámcsapás minden eddigi fájdalmam elmúlt. Képtelen vagyok elhinni, hogy mindaz, amit a project utópiáról olvastam igaz és a részese vagyok. Érzem az erőt, ami átfut a kezemen és az akaratommal irányítva áttöri az engem és a tudósokat elkülönítő üveget. Dr. Erskin feleszmél irományából riadtan tekintve rám, de mire cselekedhetne az erőm, ami leginkább egy vörös ködhöz hasonlít a falhoz szorítja addig szorítva nyakát ameddig el nem ájul. Idő kellett meddig a felszínre jutottam, de fogalmam sem volt, hogy odafent nagyobb veszélyben leszek, mint odalent.
