Reagan Delaney






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
6
4
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
7
Katonák
1
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
5
2



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Dommiel Robert Tillman
Hétf. Nov. 05, 2018 1:02 pm

Írta  Dr. Shazan O'Berin
Vas. Nov. 04, 2018 11:56 pm

Írta  Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:20 pm

Írta  Skylar Brooks
Pént. Aug. 24, 2018 10:59 pm

Írta  Vendég
Szer. Júl. 11, 2018 12:21 pm

Írta  Seth O'Brien
Hétf. Júl. 09, 2018 8:27 pm

Írta  Vendég
Hétf. Júl. 09, 2018 9:19 am

Írta  Ethan Palmer
Vas. Júl. 08, 2018 10:02 pm

Írta  Asha Devereux
Vas. Júl. 08, 2018 9:17 pm

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Reagan Delaney

Túlélő
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Reagan Delaney   ₰ Szomb. Jún. 02, 2018 7:38 pm


Reagan Quinn Delaney


Csoport:  túlélő  Kor: 22 év   Képesség: -  Pb alany: Kaya Scodelario




Nézem, ahogy a nénikém kecses léptekkel szeli át a köztünk lévő távolságot. Míg én a kanapén fekszek egy elnyűtt, régi melegítőben, s elég férfias pózba vágtam magam pár perccel ezelőtt addig neki az élénk vörösen izzó magassarkúja hatalmas zajt csap a parkettán. Fenekét hívogatóan kinyomva ül le mellém és néz a szemeimbe. Csak most figyelem a piros ajkait és az arannyal kihúzott szemeit. Igazán kicsípte magát, ez még tőle is sok.
- Ma este randim van, de gondolom ezt már sejtetted – kezd bele, s rögtön le is int, mire elnevetem magam. Tipikus, semmit sem változott az évek alatt és az sem lep meg, hogy az utolsó pillanatban közli ezt velem. – Vigyázz kérlek Rueben-re és Renae-re, nehogy valami hülyeséget csináljanak. A nővéreid leléptek valahová, későn jönnek – közli velem, mire rögtön felháborodást tettetek.
- Honnan tudod, hogy nekem nincs programom? Talán nekem is randim lesz vagy egy buliba megyek a barátaimmal – vágok vissza holott egyik sem igaz. Nem igazán randizom senkivel, pedig megtehetném. Rengeteg kérőm akadna, akiknek minden vágyuk, hogy egy tartalmas éjszakát töltsenek velem, de én sorra visszautasítom mindet. Bulikba viszont igenis szoktam járni, ugyan nem a leggyakrabban, de néha megesik és olyankor jobban szétcsapom magam a kelleténél.  Ilyenkor mindig a nénikém vagy valamelyik nővérem dug az ágyba. A kisebbek észre sem veszik, hogy mi történt.
- Azt erősen kétlem – közli velem mosolyogva és megsimítja a hajam, mire bevágom a durcás fejet. Ismer engem, tudja, hogy nem mondok igazat.
- Na jó igazad van, de egyébként Rueben és Renae elég nagyok már ahhoz, hogy ne kelljen rájuk vigyázni – mondom könnyedén és valóban így gondolom. Engem ennyi idősen már simán elengedett bulikba a nénikénk és nem értem, hogy őket miért félti annyira, hiszen nekem és a nővéreimnek mindent megengedett és meg is enged a mai napig. Biztos csak valami újabb hóbort, fogadok az egyik divatmagazinból szedte, majd elmúlik.
-  Nem elég nagyok, ne kezdjük megint ezt a vitát – válaszol rögtön, majd feláll mellőlem a kanapéról és megigazítja magán a ruhát. – Jól leszek így? – kérdi aggodalmasan. Ő a legfüggetlenebb, legerősebb nő, akit ismerek. Miért parázik most erre rá?
- Tökéletesen nézel ki, mint mindig – a hangom őszinte, s egy mosoly is felkúszik az arcomra.
- Rendben, angyalom, majd jövök. Még elköszönök a tesóidtól is – nyom egy puszit a homlokomra és nem túl biztos léptekkel hagyja el az apró nappalit, ahol egy régi könyvet olvasok vagyis olvasnék, ha nem szakított volna félbe.
Nem olyan könnyű ám egy ilyen kis beszélgetés után rögtön visszamerülni a könyv izgalmaiba, mivel csak egy gondolat jár a fejemben, amitől egyszerűen nem tudok megszabadulni. Hogy lehetséges, hogy így a világvége közeledtével a nénikém nem változott semmit? Ugyanúgy ragaszkodik a régi dolgokhoz, melyeket a legtöbb ember már rég elengedett. Ő tartja bennem a lelket, hogy reménnyel telve lássam a világot még akkor is, ha ez egyszerűen lehetetlen.


Felhasználó profiljának megtekintése
Túlélő
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Reagan Delaney   ₰ Szomb. Jún. 02, 2018 9:02 pm


Gratulálok


Üdv nálunk Reagan! Very Happy
Nem semmi egy nénikéd van az hét szentség, ilyen nő mellett valószínűleg neked sem kell tartanod semmitől. A világvége közeledtével mindenkinek meg kell lelnie magában a túlélőt, a ragaszkodót és persze azt az érzést is, hogy nem adja fel, mert az a leggyilkosabb, ha felad mindent.
Nagyon tetszett a lapod, népes kis család tagja vagy és úgy látszik még nem egészen ért utol téged a félelem érzete az egyre haldokló világ peremén. Hagyom is, hogy belecseppenj a veszélyekkel telt új világba, mindent rendben találtam nálad, utadra engedlek, sok játékot és izgalmakat kívánok! Wink


Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: