Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.
Épeszű embernek sose szabadott volna átlépnie a Horizon küszöbét. Én mégis megtettem, habár az elmém épségéről akár vitatkozhatnánk is. Egyesek azt hitték megtébolyultam, mások szánalmas menekülési kísérletnek gondolták a döntésem, s csak igen kevesek értették meg igazán, hogy miért is tettem. Hogy egy életerős, nélkülözést közelről sem ismerő, fiatal nő miért ugrik fejest egy életveszélyes projektbe.
A világ kárhozatra ítéltetett, ez pedig egyre inkább érezhetővé vált. A globális felmelegedés, a jégtakaró olvadása, az ózonlyuk növekedése, a pusztító, emberéleteket követelő viharok és az özönvíz szerű esőzések már intő jelekként szolgáltak. Megeshet, ha a családom még ma is életben lenne, sose jelentkeztem volna önként arra, hogy tudósok kísérletezzenek rajtam. De mivel senkim se maradt, így vesztenivalóm se akadt. Két lehetőség közül választhattam: a lassú, kínszenvedős halál s a Project Utopia kísérletei között, de már felsorolni se tudnám az okokat, hogy végül miért az utóbbi mellett döntöttem. Miért jobb egy ilyen világban élni, nem lett volna jobb a régiben meghalni? Ezek olyan kérdések, amelyekre hiába keresnék választ, már úgyse kapnék.
Meg akartam szökni. Már jóval azelőtt, hogy ez egyáltalán megfordult volna a többiek fejében. Gyűlöltem a kísérleteket, hiszen egy csatornákat járó patkánnyal éreztem magam egyenértékűnek miattuk. Hiába kerültem egy viszonylag normálisabb tudósokból álló csoport kezei közé, akkor is a hányinger kerülgetett tőlük. És ezen még a Dr. Belyakovval történő elbeszélgetések sem segítettek. Pedig őt talán jó szándék vezérelte, ő talán tényleg törődött a kísérleti alanyaival, ki tudja. Lehet, hogy csak én akartam ezt hinni és ő se volt különb a többi Frankensteinnél.
A különleges képességemet megismerve komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy hiszek-e Isten létezésében. Mert ha valóban létezik, akkor oltári jó humorérzéke lehet és ezt őszintén díjazom. Emberfeletti erő? Komolyan? Az én százhatvanöt centimhez és ötvenkettő kilómhoz tényleg ez a képesség passzol a legjobban... Igazából nem panaszkodom, mindössze mulatságosnak találom, hogy ez lett belőlem, mikor mások az időjárást manipulálják vagy épp robbantgatni tudnak. De legalább az erőm jól jött a szabaduláskor, hiszen nem került olyan ajtó elém, aminek a kinyitása gondot okozott. Mit meg nem adtam volna azért, ha láthattam volna a Horizon dolgozóinak arcát, amikor fél kézzel feltéptem a bombabiztosnak hitt ajtóikat.
Két év telt el azóta a bizonyos nap óta. Sose értettem a kémiához, sem az orvosláshoz, így azzal sem vagyok tisztában, hogy annak idején a tudósok miféle szereket fecskendeztek a vénáimba s hogy a képességemnek meddig szabadna fejlődnie a jövőben. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az elmúlt pár évben az erőm ha nem is nőtt, de mindenképp kiteljesedett. Már nem merül ki annyiban, hogy szimplán erős vagyok és könnyű szerrel elbánok bármivel. Nőtt a kitartásom, az életfunkcióim a gyalázatos körülmények ellenére is tökéletesek, ahogy a reflexeim is kifinomultabbá váltak. Az emberfeletti erőnek hála lehetek bármennyire fáradt, a végkimerültség számomra egy ismeretlen fogalommá alakult. Olyan ez, mintha a testem nem engedné, hogy feladjam. Mintha a halálomat akarná elkerülni, annak ellenére, hogy meg annyiszor kísértettem már a nagy Kaszást. Az elmém talán már rég készen állna az örök nyugalomra, de a képességem, a testem egyelőre erősebbnek bizonyul ebben a csatában. De majd meglátjuk, hogy a háborúból melyikük kerül ki győztesen. A vég ugyanis elkerülhetetlen, csupán az időpontja képlékeny.
Üdv nálunk, Natalie! Annyira örülök, hogy keresett karaktert hoztál, bár biztos vagyok benne, Mikhail jobban örül nálam. Tetszett az előtörténeted, hiszen nem sokan jelentkeztek a Horizonba önkéntesen. Valóban megfordult a fejemben: ez a lány normális? Ki akarná magát alávetni ilyen kísérleteknek, amikor van döntése, hogy nem kötelező ezt tennie. A képességed és a termeted lehet nem illenek annyira össze, de az ember nem válogathat abból, amit kap. Nincs mibe belekötnöm, nem mintha szeretnék, így el vagy fogadva! Irány az avi foglaló és képességfoglaló! Aztán várom, hogy olvashassak felőled a játéktéren is.
