A
mikor hazaérek a vadászatból ledobom a szarvas tetemet az előszobai parkettra. Még sötétedés előtt sikerült hazaérnem, így csak egy napig voltam távol a háztól.
A nappaliban égő kandalló fénye csak halványan világítja meg az előszobát, így a félhomályban amikor elsuhan előttem egy árny majd kiugrok a bőrömből. Az elemlámpámat felkapcsolva az árny felé világítok, hogy elém táruljon Rhy macskájának, Salemnek a látványa. Az állat megáll előttem, majd rám néz és esküszöm látom raja, ahogy ítélkezik felettem.
Az egész napos vadászat kellő képen lefárasztott és ennyi is elég volt ahhoz, hogy idegesen kiáltsak a lány után:
- Rhiannon! Utálom a macskádat! Esküszöm elfogy a kajánk, őt fogom megsütni ebédre...Persze nem gondolom komolyan, nem ölném meg az állatot. Nem vagyok macskás személy, de ezt az egy állatot sikerült valamennyire megkedvelnem. Na nem mintha lett volna választásom, amikor Rhiannon az állattal együtt jött hozzám, még a vírus kitörésekor.
A hátizsákomat a földre dobom, lerúgom a bokáimról a bakancsomat, majd a kabátomat felakasztom a fogasra. A szarvast csak ott hagyom az ajtóban, majd holnap leszedem a bőrét és megsütöm. Este nem megyek ki, hogy a szabad ég alatt tűz fölött süssem meg az állatot. Túl nagy az esélye, hogy kíváncsiskodók indulnának el a tűz irányába.
Szürke pólóm kellően koszos már, ideje lenne lecserélnem. De előbb lerakom a kandalló fölé a vadászpuskámat.
- Rhy?- szólítom meg a lányt, hogy jöjjön le az emeletről, ha ott van.
Hangom most már nyugodt és a pillanatnyi haragom, amit Salem okozott már rég elszállt. Levetődöm a kanapéra, megdörzsölöm a halántékomat, majd elnyújtózom a bútoron.
- Nem történt semmi, ameddig távol voltam? Hogy telt a napod?- kérdezem csukott szemmel és várom, hogy csatlakozzon hozzám a nappaliban.
乂