Piroska és a farkas

Egy ártatlan csöppség vagy. Még fenekeden a tojáshéj. A két évvel ezelőtti világgal sem kötöttél még békét, de most, hogy nyakadba szakadt ez az egész, végképp bizonytalan vagy. A te eseted különösen nehéz, ugyanis születésed óta siket vagy, ezért hallókészüléket használsz, illetve jelbeszédet, mert a hallókészülékkel sem hallasz normálisan. Anyád dolgozott mikor kitört a borzalom, nevelő apád pedig nem szeretett annyira, hogy életét kockáztassa azzal, hogy veled próbál menekülni, hiszen te talán fel sem fogod igazán, mi történik, ha bujdosás közben felnevetsz vagy felsírsz. Csak púp lettél volna a hátán. Ott hagyott téged meghalni.
Én azonban akkoriban a környéken jártam menedéket keresve. Megtaláltalak, s bár nem vagyok egy család-centrikus metamorf, éppen ezért nem is a sajnálat, mind inkább a tudat, hogy saját képemre formálhatlak, befogadtalak. Az pedig külön öröm volt, hogy értem a jelbeszédet, így remekül megértjük egymást, még ha nem is használod a készüléked elem hiányában. Számomra olyan vagy, mint egy kölyök kutya. Szót fogadsz, de van, mikor te sem tudod mit szabad, s így hibát követsz el. Sosem bántottalak, mégis félsz tőlem, ha rosszat csinálsz. Nem ismersz, sőt gyakran látod, hogy miképp bántok másokat, mégis bízol bennem. Talán nagy testvérként vagy apaként tekintesz rám. Tudod, hogy én megvédelek. Hogy bizalmunk erősebb legyen, gyakran apáskodom feletted, tudom is, hogy szükséged van rá. Egy manipulátor vagyok, de ha meg is értenéd mit jelent, akkor sem hagynál el, mert nélkülem halálra lennél ítélve.
//A neved, nemed és a pb-d is szabadon választható, de ne légy idősebb 10-nél. Azt hiszem mindent leírtam, de ha kérdésed akadna, írj rám.//