Callum Devereux






Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Oldalunk videója





Multi kapcsoló:





Walkie Talkie


Statisztika
Fajok
Túlélők
7
5
Tudósok
3
1
Metamorfok
1
6
Katonák
2
0
Fertőzöttek /Inaktívak/
0
0



Fontosabb hírek
Oldalunk 2018 június első napján megnyitotta kapuit.




Itt tartózkodnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nicol Mia Jones






A legtöbb felhasználó (12 fő) Vas. Jún. 03, 2018 11:07 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Vendég
Today at 3:59 pm

Írta  Nathan Crane
Today at 3:28 pm

Írta  Callum Devereux
Today at 3:15 pm

Írta  Dommiel Robert Tillman
Yesterday at 10:46 pm

Írta  Asha Devereux
Yesterday at 8:39 pm

Írta  Mavis Pepper
Yesterday at 1:11 am

Írta  Skylar Brooks
Yesterday at 12:18 am

Írta  Skylar Brooks
Yesterday at 12:07 am

Írta  Prof. Arthur Collins
Szomb. Jún. 23, 2018 11:03 pm

Az oldal kinézete és tartalma az adminok önálló szellemi értékét képviselik. Az oldal design-ját a specto kódok közreműködésével készítették el. Mivel rengeteg időbe és erőfeszítésbe került létrehozni az oldalt kérjük ne lopj el semmi. Ha mégis megtetszene valami vedd fel a kapcsolatot az oldal adminjaival.

Callum Devereux

Túlélő
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Callum Devereux   ₰ Hétf. Jún. 11, 2018 12:00 am


Callum Devereux


Csoport:  túlélők  Kor: 34   Képesség: -  Pb alany: Wes Bentley




Mikor kezdtem el ilyen negatív gondolkodású ember lenni? Mióta vagyok az a tipikus emberfajta, akiket ezelőtt mindig is gyűlöltem? Mióta vagyok ilyen érdektelen? Mondataim nagy része miért tükröz sötét humort és miért fejezek be minden vitát azzal, hogy "nekem aztán édes mindegy"?
A válasz egyszerű: a vírus. A fertőzés, a kór, a járvány vagy ahogyan néhányan emlegetik, teszem hozzá joggal, a világvége. Ez az oka annak, hogy a kedves és törődöm énemből mostanra már olyan személy keletkezett, akire rá sem ismerek a tükörbe tekintve.

A gőztől homályba fordult tükröt a kezemmel elsimítom, hogy láthatóvá váljon az arcom benne. Tényleg alig ismerem már meg önmagamat. A fáradt karikák a szemem alatt most nem a munkától és a túlórázástól, esetleg egy nehéz ügy miatt vannak. Most inkább a belső fáradtságom és folyamatos aggódásom tükröződik a nagy szürke táskákon.
Borotvát is rég látott már az arcom, pedig a fertőzés előtt sosem növesztettem szakállat. De az olyan tárgyak, mint a borotva a mostani világban már nevetségesen luxusnak hangzik. Mármint a túlélés mellett ki gondolna arra, hogy "hmmm rám férne egy borotválkozás".
A rusztikus lakberendezésű házamban, ami egy erdő szélén helyezkedik el van egy kandalló. Bár nem a hideg miatt gyújtok be mostanság, hanem hogy ott forraljak fel vizet fürdéshez vagy főzéshez.
Nem tisztálkodok minden nap, mert a vizet nem fogom erre pazarolni. Nem a legkellemesebb koszosan, gyakran véresen lenni napokig, de sokkal fontosabb ivóvízként használni a közeli patak vizét. Közeli alatt értendő az, hogy nem messze található Lewisburgtől, a várostól amiben letelepedtem.

Nyomozó voltam a michingani Detroitban, gyilkosságok ügyét oldottam meg, mindaddig, míg át nem helyeztek a Nyugat-Virginiában lévő kisvárosba, Lewisburgbe. Nem történt gyilkosság a városban, nem azért lettem áthelyezve. Hanem azért, mert bepörköltem az FBI orra alá és ezt nem nézték jó szemmel az őrsön. Így a főnök azt mondta vagy leadom a jelvényem, vagy megyek dolgozni a kisvárosi sheriff irodájába.
Való igaz, gyakran nem törődtem a feletteseim parancsaival és saját kényem-kedvem szerint cselekedtem, de mindezt a jó érdekében. Mindent csak azért, hogy előrébb jussak a nyomozással.
Lewisburg lakói kedvesek és nyugalmasak. A legnagyobb bűn, amit a helyi tinik csináltak az a graffitizés volt. Micsoda izgalom, nem igaz?

Szolgálunk és védünk... Amikor kitört a fertőzés a házamban voltam, éppen papírokat töltöttem ki a helyi "bandák" cselekvéseiről. Azokat a papírokat mostanra már rég elhasználtam gyújtósnak.
Emlékszem, hogy követtük az állam által kiküldött katonák parancsait, hogy deszkázzuk be az ablakokat, építsünk falakat a város körül.
Ott lett volna a helyem nekem is, de én el voltam foglalva a szomszédommal. Az erdő szélén lévő utcában, ahol az én házam is van, csak pár épület helyezkedik el. Nevezhetjük a gazdagabbik városrésznek, de a kertvárosi pénzviszony eléggé más egy nagyvároséhoz képest.
A szomszédaim elég rendes emberek, de annyira sosem mélyült el a kapcsolatunk. Mindig úton voltak, gondolom a munkájuk miatt.
A lányukat többször láttam, bár nem eredtem szóba vele se olyan sokszor. Amikor kitört a vírus azonban ő kopogtatott az ajtómon. Érthető: egyedül volt, én egy rendőr vagyok és az egész város a feje tetején állt.

Nagyot sóhajtva megtörülközöm, majd kilépek a fürdőből a szobámba, magamra öltve a ruhámat. Ma el kéne menni vadászni: nem magam miatt, úgy őszintén nem érdekel mi történik velem, de Rá kell vigyáznom. Talán csak miatta, de még él bennem a régi énem egy apró töredéke. Úgy érzem kötelességem rá vigyázni és azt nem lehet élelem nélkül.
Kilépek a nappaliba, majd a lányra tekintek:
- Hamarosan jövök, hozok valami kaját, ha tudok... Addig ne nyiss ajtót senkinek!- szólalok meg, majd elveszem a vadászpuskámat a kandallóról, majd kilépek az ajtón a mára már teljesen megváltozott világba.


Felhasználó profiljának megtekintése
Metamorf
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Callum Devereux   ₰ Hétf. Jún. 11, 2018 5:03 pm


Gratulálok



Már akkor is elfogadtalak volna, ha csak elém állsz és felvillantod a jelvényed, na de így. Tetszett a kiégett zsaru szerep és az, hogy egy tini jánykát istápolsz még inkább. Örülök, hogy előjött a férfi vadász ösztönöd, és az, hogy még nem halt ki belőled a régi éned még inkább. Jó szórakozást.






Skylar and Nathan

Nem tudom, hogy mi vár ránk a jövőben, csak azt tudom, hogy annyi időt szeretnék veled tölteni, amennyit csak tudok. Te vagy az első, amit látni szeretnék, amikor felébredek.
Felhasználó profiljának megtekintése http://infected.hungarianforum.com
Ugrás: